22. section: Sirok - Szarvaskő

14 August 2007

Through the icons below, you can reach the Google Earth file, the Image Gallery and the scanned pages from the Personal Booklet. Please scroll down to the bottom of the page for the Elevation profile of the section!

Egy hónap telt el utolsó kéktúrázásom óta (ok: családi nyaralás), így éppen ideje volt folytatni a Másfélmillió lépést... Eredetileg az 5:45-ös busszal szerettem volna indulni a Stadionoktól, de az úgy döntött, hogy nem indul, azaz bedöglött, és a sofőr azt mondta, hogy majd menjünk a következővel... Nos azzal én nem értem volna el a csatlakozást Gyöngyösön, így jól jött, hogy előző este alternatív lehetőségeket is kerestem a Sirokra való eljutásra, mert nem volt sok kedvem olyan korán kelni. Szerencsére egy 6:25-ös egri busszal - majd átszállással Salgótarján felé - is eljuthattam a túra kiindulási pontjára. Egerben már térképpel a kezemben szálltam fel a buszra, mert nekem a Sirok vasúti megállóhelyre bevezető útnál kellett leszállnom, ahol nincs megálló, és ezt szerettem volna a sofőrrel megbeszélni. Szerencsére kedves sofőr volt, és gond nélkül megállt nekem, így nem kellett plusz sok kilométert aszfalton sétálnom... Így gyorsan megtettem a vasútig hátralevő párszáz métert, ott kutyaugatást alkalmaztam csengetés helyett (nem én, hanem a kutya ugatott), így hamar előjött a kedves vasutas is és pecsételés után már indulhattam is. A Sirok-Recsk országútról még visszatekintéttem a Mátrára (alábbi kép), aztán sietősen elindultam Sirok felé - mert nagyjából 10 órám volt a kb. 32 km leküzdésére (a 23. szakasz elejét is teljesíteni akartam), ami ugye bőven elég, de azért ki tudja...

A betont hamar magam mögött hagytam, és beértem a faluba - ahol éppen a járda díszburkolatán dolgoztak. A várra már hamar jó kilátás nyílott, még mielőtt egy kisebb hurok megtétele után nekiindult volna a jelzés az emelkedőnek. Itt is frissen aszfaltozott út vezet fel, és a gerincről végig nagyon szépen rá lehet látni a magaslatot uraló várra. Magába az erődítménybe nem mentem fel, mert továbbra sem éreztem biztosan elégnek az időt...

Így a pihenőhelyhez érve jobbra, immár kis ösvényen folytattam az utat, ami továbbra is emelkedett. Jobb kéz felé pár méter kitérő csak a Barát és Apáca Szikla, majd még jó száz méter a Törökasztal (ahonnan az alábbi képkészült a korábban említett sziklacsoportról.) Fantasztikusak ezek a sziklák, nem érdemes kihagyni őket, gyönyörű kilátás nyílik a környékre, és magára a várra is. A Törökasztalon érdekes tál-szerű mélyedések vannak, így még leesni sem nagyon lehet :-) Ezek valószínűleg mesterségesen kifaragott ülőhelyek - régen pogány áldozóoltár lehetett...

Innen még igen távolinak tűnt a Bél-kő sebhelyes gerince, úgyhogy gyorsan visszatértem a kék jelzésre, és továbbindultam. Egy ideig kicsit sáros szekérúton vezetett a jelzés, az út szintben kissé hullámzott, de nem voltak túl nagy kaptatók. A Karácsony-pallag előtt, ahol az út jobbra kanyarodik, bal kéz felé hatalmas területen friss erdőírtás található, ami még nincs is jelölve a térképeken... Itt indul el lefelé az út, a következő szakaszon gyönyörű erdőben ereszkedünk (pár pókhálót itt ugyan kaptam az arcomba, egyiken egy szép méretes pók is volt), egészen a következő pecsételő helyig, Rozsnakpusztáig.

Itt jobb kéz felé egy magányos fán található a pecsét, majd ugyancsak jobbra, a régi aszfalt úton folytatódik a kék. Itt pár méter után a telek végénél az első lehetőségnél balra kell kanyarodni, és továbbhaladni a kerítés mentén. Innen szépen lassan megint emelkedik alattunk az út, amit lassan visszahódít magának a természet, több helyen már feltöredezett, növénycsomókkal tarkított a burkolat. Az erdőben billenünk át a gerinc túlsó oldalára, ahol egy keskeny szerpentinen ereszkedik le az út, mielőtt elérné egy tisztás szélét. Nem sokat kell haladni az országútig, ahol jobbra kell fordulni, majd nem sokkal később a bátori elágazásban balra. Itt egy szép füves mező szélén halad a jelzés (továbbra is aszfalton), ahonnan jó kilátás nyílik a környező dombokra.

A nyílt terület végén jobbra tér a jelzés, egy kavicsos szekérúton folytatódik az út, megint csak felfelé. Kezdetben még erdőben, majd fél oldalról nyílt területen vezet a kéktúra, ahogy közeledünk a Gilitka-tető felé. Itt megint csak a térképen még nem jelzett erdőírtás fogad minket, a szekérút már földes, nem kavicsos, és a Nap egyre forróbban és magasabbról süt... Hosszan haladunk az erdőgazdálkodás nyomaival szegélyezett úton, majd kisebb erdőfolton való áthaladás után újabb írtáshoz érkezünk, ahol nem kell átmászni a kerítésen, hanem az azok közötti úton kell haladni.

Innen már nincs messze az emelkedő vége, hamarosan kiérünk az Egerlátó csúcs alatti rétre, ahol elég sok út fut jobbra-balra, de nekünk egyenesen, egy nehezen észrevehető, füves ösvényen kell elindulnunk lefelé. Innen egyébként jól látszik a Major-tetőn lévő kilátó, és Egertől északra a Bervabánya is.

A gerincen ereszkedő ösvény egy ideig könnyen járható, de lejjebb már magas növényzeten, szúrós bokrokon kell átgázolni - ámbár az irány még itt is egyértelmű. Párszáz méter után megérkezünk egy aszfaltút kanyarulatába, ahol balra, majd eddigi irányunkkal párhuzamosan lefelé kell továbbmennünk - végig a betonon. Hamarosan beérkezik a jelzés Szarvaskőre, ahol sok szépen rendbentartott vagy felújított ház mellett megyünk el. Az utolsó kanyar bal kéz felé adódik nem sokkal a templom alatt, itt az utcán végigsétálva el is érjük a 25-ös főutat, és a bélyegzőhelyül szolgáló kocsmát. Jó korán érkeztem ide, így természetesen folytattam az utat Bélapátfalvára, de ez már a következő szakasz története...

Ilyen látványt nyújt a falu felett tornyosuló sziklaorom, azaz a Szarvaskői vár a pecsételőhely előtti utolsó méterekről. A kékről kis kitérővel elérhető, és csodálatos kilátás nyílik róla a falura, így semmi esetre sem érdemes kihagyni. Magából a várból azonban nem sok maradt meg...