20. section: Mátraháza - Mátraverebély

4-5 July 2005

Through the icons below, you can reach the Google Earth file, the Image Gallery and the scanned pages from the Personal Booklet. Please scroll down to the bottom of the page for the Elevation profile of the section!

Reggel a 6:45-ös busszal indultam a Stadionoktól, sajnos most egyedül, mert senki nem ért rá... Az idő kellemesen meleg volt, felhőtlen kék éggel. Azért választottam kezdetnek ezt a szakaszt, mert épp ekkor volt a szokásos csillagásztábor az ágasvári réten, és gondoltam egybekötöm a túrázást a tábor meglátogatásával és egy csillagfényes éjszaka ott töltésével.

Mátraházára érkezve az autóbusz állomáson bepecsételtem az első pecsétet a sok közül, és minthogy elsőre semmi sem tökéletes, a bélyegzés is pont olyan lett, hogy csak a Mátraháza felirat maradt le belőle, úgyhogy pluszban benyomtam még egyszer egy üres területre az igazolófüzetbe... Az út első két kilométerén a GPS-jel elég gyenge volt a sűrű lombtakaró miatt - magas fák alatt vezetett a jól jelölt kéktúra útvonal. A Nagy Hidas-forrás feletti "híd"-ban volt némi folytonossági hiba, de menetfelszereléssel együtt is elbírt. A Vörösmarty turistaházhoz (étterem) nagyon hamar megérkeztem, gyorsan pecsételtem és mentem tovább - egy ideig az út az autóút mellett haladt. A Galya-Parád elágazás után a kék a Csór-hegyet kerüli balról, majd erdőgazdasági útra térve kellemes tágas úton jut el a Nyírjas erdészházig, ahol egy ugató kutya várja a pecsételni vágyókat. A bélyegzéshez itt használtam először saját bélyegzőpárnát. Az út ezután a Nyírjes-bércen visz, jobbra és balra is erdőírtások, hátrafordulva a Kékestető látszik.

Hamarosan újra erdőbe visz az út, szűkebb is lesz a növényzet miatt, bozótos váltja fel a magas fákat. Galyatető alatt becsatlakozik a sárga jelzés, majd jobbról kerülve juthatunk fel a volt Nagyszálló épületéhez. Itt megint pecsételtem (ügyesen fejjel lefelé :-), a recepciós először nem értette mit szeretnék, szerintem új lehetett, mert csak mosolygott "értelmesen". Kicsit kifújtam magam, felmentem a Péter-hegyesén levő kilátóba, és megebédeltem a csomagolt szendvicsekből és kekszből. Innen már ismerős út következett Ágasvárig, mert a télen már jártam erre - így gyorsabban faltam a kilométereket. A Csillagvizsgálóig megint tágasabb úton haladtam, és emberekkel is találkoztam! Mátraszentlászló előtt még megpihentem egy szép kilátást biztosító ponton, aztán legközelebb már csak a Vidróczki csárdánál a buszmegállóban álltam meg - itt egy hosszabb pihenőre. Azért a Vöröskő étteremmel még szemeztem egyet ezelőtt, de végül nem ültem be, pedig nagyon finom illatokat hozott bentről a szél... Pecsételés közben egy kiskutya nagyon szerettet volna kapni tőlem valamit, de nem igen volt semmi neki adhatóm. Az ágasvárig hátralevő négy kilométert már több mint tízszer megtettem életem során, így a gerinc alatt vezető kellemes út nem sok újat nyújtott, leszámítva, hogy újabb tarvágást fedeztem fel a sípark mellett.

A kék háromszöget most kihagytam, nem éreztem már erőt magamban ahhoz is. A turistaház kiszolgáló épületében (büfé) pecsételtem, az itteni gumipecsét nem volt olyan jó minőségű, mint az addigiak.

A délután és az este hátralévő része pihenéssel, hullócsillagnézéssel és a réten a csillagok alatt való alvással ment el.

Másnap reggeli után a meredekebb (mindig elfelejtem, hogy mennyire...) délnyugati oldalról meghódítottam a csúcsot és megcsodáltam a kilátást, majd ugyanott visszamentem, feltöltöttem vízkészleteimet és elindultam Mátraverebély felé.

Miután a piros jelzés elvált a kéktől, és NY-nak fordult az út, kisebb susnyás következett, vállig érő, összeérő növényzettel egy jó kétszáz méteren. Eztán lejtmenet kellemes, tágas lombkorona alatt, a Csalános hegy előtt hatalmas a térképen nem szereplő irtás (bár Galyatető előtt is sok hasonló volt), majd unalmas, meleg út, alacsony növényzettel mindkét oldalon. Visszanézve Ágasvár csúcsát is látni lehet.

A Hárag-tető környékén figyelni kell, mert a nagyobb út, ami a fejünk fölött áthaladó távvezeték után balra tér, nem a kék útvonala, utóbbi egyenesen visz tovább, csak nehéz észrevenni. Én ezt másfél kilométerrel az utolsó jelzés után kezdtem gyanítani... Vissza az elágazáshoz, majd a jó úton tovább. A Kő-erdő tető alatt és a Macska völgy fölött vezető út kritikán aluli, nyakig ér a susnyás és az angolperje, jel egyáltalán nincs, több elágazásnál (melyek létét alig lehet észrevenni) mindenképpen térkép kell a megfelelő út eltalálásához. Azért az országos kék nyomvonalát nem ártana karbantartani valamilyen szinten (legalább látszódjon, hogy ott út megy...)! Aztán a susnyásnak hirtelen vége szakad, árnyas erdőben alagútszerűen folytatódik az út, még ki nem ér a Mátraverebély fölötti mezőre.

Itt már nagy területet be lehet látni, így érezhető közelségbe kerül a végcél is. Egy jó kilométernyi séta után a lerobbant MÁV épület (valaha vasútállomás) mellett a sínpáron áthaladva ennek a szakasznak az utolsó pecsétjét is benyomtam az igazolófüzetbe - bár a fémbélyegző igen rossz minőségű, egy nagy M betűn kívül nem sok olvasható belőle.

Egy óra múlva (15:06) már jött is a vonat és 17:22-kor már a Keletiben voltam. Jó túra volt ez, csak kár, hogy egyedül, de jólesik utána a pihenés...