20. sz. túra: Mátraháza - Mátraverebély

2005. július 4-5.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, az összes kép, az igazolófüzet, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Reggel a 6:45-ös busszal indultam a Stadionoktól, sajnos most egyedül, mert senki nem ért rá... Az idő kellemesen meleg volt, felhőtlen kék éggel. Azért választottam kezdetnek ezt a szakaszt, mert épp ekkor volt a szokásos csillagásztábor az ágasvári réten, és gondoltam egybekötöm a túrázást a tábor meglátogatásával és egy csillagfényes éjszaka ott töltésével.

Mátraházára érkezve az autóbusz állomáson bepecsételtem az első pecsétet a sok közül, és minthogy elsőre semmi sem tökéletes, a bélyegzés is pont olyan lett, hogy csak a Mátraháza felirat maradt le belőle, úgyhogy pluszban benyomtam még egyszer egy üres területre az igazolófüzetbe... Az út első két kilométerén a GPS-jel elég gyenge volt a sűrű lombtakaró miatt - magas fák alatt vezetett a jól jelölt kéktúra útvonal. A Nagy Hidas-forrás feletti "híd"-ban volt némi folytonossági hiba, de menetfelszereléssel együtt is elbírt. A Vörösmarty turistaházhoz (étterem) nagyon hamar megérkeztem, gyorsan pecsételtem és mentem tovább - egy ideig az út az autóút mellett haladt. A Galya-Parád elágazás után a kék a Csór-hegyet kerüli balról, majd erdőgazdasági útra térve kellemes tágas úton jut el a Nyírjas erdészházig, ahol egy ugató kutya várja a pecsételni vágyókat. A bélyegzéshez itt használtam először saját bélyegzőpárnát. Az út ezután a Nyírjes-bércen visz, jobbra és balra is erdőírtások, hátrafordulva a Kékestető látszik.

Hamarosan újra erdőbe visz az út, szűkebb is lesz a növényzet miatt, bozótos váltja fel a magas fákat. Galyatető alatt becsatlakozik a sárga jelzés, majd jobbról kerülve juthatunk fel a volt Nagyszálló épületéhez. Itt megint pecsételtem (ügyesen fejjel lefelé :-), a recepciós először nem értette mit szeretnék, szerintem új lehetett, mert csak mosolygott "értelmesen". Kicsit kifújtam magam, felmentem a Péter-hegyesén levő kilátóba, és megebédeltem a csomagolt szendvicsekből és kekszből. Innen már ismerős út következett Ágasvárig, mert a télen már jártam erre - így gyorsabban faltam a kilométereket. A Csillagvizsgálóig megint tágasabb úton haladtam, és emberekkel is találkoztam! Mátraszentlászló előtt még megpihentem egy szép kilátást biztosító ponton, aztán legközelebb már csak a Vidróczki csárdánál a buszmegállóban álltam meg - itt egy hosszabb pihenőre. Azért a Vöröskő étteremmel még szemeztem egyet ezelőtt, de végül nem ültem be, pedig nagyon finom illatokat hozott bentről a szél... Pecsételés közben egy kiskutya nagyon szerettet volna kapni tőlem valamit, de nem igen volt semmi neki adhatóm. Az ágasvárig hátralevő négy kilométert már több mint tízszer megtettem életem során, így a gerinc alatt vezető kellemes út nem sok újat nyújtott, leszámítva, hogy újabb tarvágást fedeztem fel a sípark mellett.

A kék háromszöget most kihagytam, nem éreztem már erőt magamban ahhoz is. A turistaház kiszolgáló épületében (büfé) pecsételtem, az itteni gumipecsét nem volt olyan jó minőségű, mint az addigiak.

A délután és az este hátralévő része pihenéssel, hullócsillagnézéssel és a réten a csillagok alatt való alvással ment el.

Másnap reggeli után a meredekebb (mindig elfelejtem, hogy mennyire...) délnyugati oldalról meghódítottam a csúcsot és megcsodáltam a kilátást, majd ugyanott visszamentem, feltöltöttem vízkészleteimet és elindultam Mátraverebély felé.

Miután a piros jelzés elvált a kéktől, és NY-nak fordult az út, kisebb susnyás következett, vállig érő, összeérő növényzettel egy jó kétszáz méteren. Eztán lejtmenet kellemes, tágas lombkorona alatt, a Csalános hegy előtt hatalmas a térképen nem szereplő irtás (bár Galyatető előtt is sok hasonló volt), majd unalmas, meleg út, alacsony növényzettel mindkét oldalon. Visszanézve Ágasvár csúcsát is látni lehet.

A Hárag-tető környékén figyelni kell, mert a nagyobb út, ami a fejünk fölött áthaladó távvezeték után balra tér, nem a kék útvonala, utóbbi egyenesen visz tovább, csak nehéz észrevenni. Én ezt másfél kilométerrel az utolsó jelzés után kezdtem gyanítani... Vissza az elágazáshoz, majd a jó úton tovább. A Kő-erdő tető alatt és a Macska völgy fölött vezető út kritikán aluli, nyakig ér a susnyás és az angolperje, jel egyáltalán nincs, több elágazásnál (melyek létét alig lehet észrevenni) mindenképpen térkép kell a megfelelő út eltalálásához. Azért az országos kék nyomvonalát nem ártana karbantartani valamilyen szinten (legalább látszódjon, hogy ott út megy...)! Aztán a susnyásnak hirtelen vége szakad, árnyas erdőben alagútszerűen folytatódik az út, még ki nem ér a Mátraverebély fölötti mezőre.

Itt már nagy területet be lehet látni, így érezhető közelségbe kerül a végcél is. Egy jó kilométernyi séta után a lerobbant MÁV épület (valaha vasútállomás) mellett a sínpáron áthaladva ennek a szakasznak az utolsó pecsétjét is benyomtam az igazolófüzetbe - bár a fémbélyegző igen rossz minőségű, egy nagy M betűn kívül nem sok olvasható belőle.

Egy óra múlva (15:06) már jött is a vonat és 17:22-kor már a Keletiben voltam. Jó túra volt ez, csak kár, hogy egyedül, de jólesik utána a pihenés...