19. sz. túra: Becske - Mátraverebély

2006. szeptember 2., 2008. május 9., 12.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, az összes kép, az igazolófüzet, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Nagymező puszta - Mátraverebély: Az ősz első túrájára a Stadionoktól indult a buszom 8:30-kor Hollókő felé. Mivel kicsit még álmos voltam, elég gyorsan eltelt az út. Megbeszéltem a sofőrrel, hogy nekem igazából az lenne a legjobb, ha a Bableves csárdánál rakna le, és így is lett - amit én szépen meg is köszöntem. A pecsételést itt gyorsan letudtam, majd elindultam az aszfaltúton visszafelé, amerről a busz hozott. Nagymezőnél balra kanyarodtam, és megszabadultam a pulóveremtől - annak ellenére, hogy amikor Pesten kiléptem a házból, alig 10°C volt, ekkorra már 20°C felett járt a hőmérséklet. Az utat fasor szegélyezte, de egy földút letérésénél szép kilátás nyílt a Cserhát előttem álló csúcsaira.

A GPS segítségével egyből megtaláltam az aszfaltról letérő kék ösvényt, melyre belépve egyből szúnyoghad fogadott, így be is fújtam magam rovarriasztóval - ami egy ideig hatott is... Az ösvény az első pár méteren az akácosban halad, majd kitér a szántóföld szélére. Nem sokkal egy magasles után kell jobbra bemenni az erdőbe, kisebb dzsindzsán áthatolva. Itt találkoztam életem eddigi legnagyobb kullancsával, legalább fél centis volt, gyorsan le is pöcköltem. Hamar kitisztult az út, jobboldalt kezdetben fenyők, majd egy kisebb irtás után már teljesen letarolt hegyoldal - mesterséges nagy irtás nyújt szép kilátást. Az emelkedő főleg így a nap elején nem vészes, az út is egész széles, jól lehet haladni. A K+ csatlakozásánál egy kisebb nyeregben balra indul az út egyenesen a Tepke felé. Itt nem olyan sűrű az erdő, a fák is alacsonyabbak. A kilátóhoz felérve örömmel konstatáltam, hogy azt felújították, így a Kéktúra Atlasz állításával ellentétben már nem életveszélyes, sőt! Nagyon stabil építménynek tűnt, így hát az engem eddigre már igencsak körülvett szúnyogok elől a kilátó tetejébe menekültem. A kilátás magáért beszél (kattintásra nagyobb méretben is nézhető a 360°-os panoráma - jól látszik a Naszály, a Börzsöny, Hollókő és a Mátra vonulatai is)...

Itt megcsörgettem Eszter és Tomi telefonját, hogy elindulhatnak Garábról - merthogy úgy beszéltük meg, hogy a Garábi-nyeregben találkozunk (ők már egy nappal előbb nekiindultak Hollókőről, és sátraztak - és most velük tartott Kata és Dávid is). A nyeregig hullámvasúthoz hasonlított az út, hol fel, hol le, a Purga előtt összeszűkült az ösvény, több pókhálót is összeszedtem, miközben próbáltam azért jó tempóban haladni. Szép kilátópont után meredek lejtő következik, majd amikor már teljesen kikészítettek a szúnyogok, kiértem a nyeregbe, ahova Eszter és Tomi egy perccel előttem, míg Kata és Dávid egy perccel utánam érkeztek. Itt mindannyian előszedtük szúnyog és kullancsriasztóinkat - hihetetlen mennyiségben voltak jelen a kis zümmögő vérszívók. Most már együtt haladva megmásszuk a Nagy-Kő-tetőt (tetején adótorony) majd a Köves-bérc alatt keletnek fordulunk. Változatos erdőben haladunk, néhol fenyves részek is előbukkannak. A jelzések jók, nehéz lenne eltévedni. A Sátoros-hegy alatt egy gyérebb erdőrészben még mászunk egy jót, aztán már csak lefelé kell haladnunk - nagyon sok a gomba, néhol csokorban nőnek! Aztán Nagybárkány előtt egy kilométerrel végre kiérünk a fák közül a mezőre, ahol szekérúton ereszkedünk a falu felé. Jobbra a falu felett látszik a temető, és a Csűd-hegy, mögöttük pedig Galyatető és Piszkéstető (ahol még az obszervatórium fehér - valójában szürke - kupolája is látszik, persze csak egy kis fehér pötty formájában).

A faluba a templom mellett jobbra majd balra fordulva érünk le, itt kellene pecsételni a téren található bármelyik épületben. ABC zárva, kocsma zárva, polgármesteri hivatal zárva, Guszti-Cuki nyitva! Na, itt tönkre van téve a bélyegző, pont a fontos részére egy rágógumi van belenyomva... Így meg kellett keresnünk a polgármestert. Továbbhaladva a kék jelzésen (a templom felől jövet a cukrászda előtt jobbra majd balra) úgy ötven méter után frissen festett piros kerítéses ház a polgármester asszonyé. Tőle kaptuk meg a falu pecsétjét, így már ilyen is van az igazolófüzetemben. Innen megint egy jobb bal kombináció után térünk rá a településről kivezető útra, mely felvisz a falu mögötti kis dombra. Innen megéri visszapillantani a falura, de előre fele hamar meg lehet pillantani Sámsonháza védett kőbányáját is.

A dombról leérve jobbra fordulva térünk rá a betonútra, melyen végigsétálunk a falun, s melyről szépen látszik a felhagyott bánya, mely védett geológiai érték!

A Szálláska-völgyben néhol kicsit vizenyős az ösvény, kis bocik mellett haladunk el, majd a Pláhi-hegy alatt kiérünk egy rétre, ahol baloldalt valamiféle kis házikó látható, illetve feltűnik előttünk egy turisztikailag tájékoztató villanyvezeték (TTVV) is. Itt készült a csoportkép. Egy ideig a vezetékkel párhuzamosan haladunk, átkelünk egy kis patakon is, majd miután balra térve elhagyjuk a TTVV-t, erőteljesebben emelkedni kezd az út. Ez egészen a kék négyzet leágazásáig tart, ahol eredetileg jobbra megy a kék, de mi úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kitérőt Szentkútra. Ez nagyjából 100 méter szintvesztést, majd visszafelé ugyanennyi szintemelkedést és összesen 1,8 km-t jelentett! Szentkút gyönyörű, templom, szabadtéri oltár, és a kút:

A víz finom, csak furcsa, hogy csapból folyik - értsd: elzárható forrás :-) Itt kezdtük el mérlegelni, hogy milyen tömegközlekedési eszközzel juthatunk haza... Úgy döntöttünk, hogy megcélozzuk a hét óra előtti vonatot (amiről végig azt hittünk, hogy 18:40-kor van... ez még vicces lesz...), de ha azt nem érnénk el, akkor hét körül még mindig van két busz is. Nekem viszont mindenképpen pecsételnem kellett a vasútállomáson... Szóval itt Kata és Dávid kicsit lemaradt, mi pedig hihetetlen tempóben gyűrtük le azt a 100 méter szintet, majd elindultunk Mátraverebély felé. Az út hamar lejtésnek indult, és egy 100 méteres útrontást (elnéztük, hogy a kék jobbra letért a szekérútról) leszámítva nagyon jó tempóban haladtunk. Az elnézés pontjától szűk bozótban, alagútszerű úton ereszkedik a kék, itt elég kellemetlen haladni, szerencsére egy idő után balra kitér a hívogató szántó szélére. Innen szép kilátás nyílik a Mátra nyugati, északnyugati vonulataira, majd párszáz méter után már látszanak a Cigánytelep házai is.

A környék nem olyan veszélyes, de azért egyedül semmiképpen nem ajánlott, és találkoztunk érdekes elemekkel is... Tomiék a buszmegállónál leálltak, és megígérték, hogy feltartják a buszt, ha nem érnék vissza - ekkor volt 18:38, azaz a 18:40-re hitt vonat elérésének semmi esélye nem lett volna, de a 19:01-es buszt mindenképpen el kellett érnem. Így igencsak erőltetett menetben mentem a vasútállomásra, végig 8 km/órás sebesség körül vagy a felett. Ott gyors pecsételés a már régebbről ismert fémbélyegzővel, majd rohanás (de nem futás) vissza. Egy perccel a 18:58-as busz előtt értem oda (merthogy két busz is van ilyenkor), és amikor már beállt a busz, Katáék is megérkeztek futva, így végül felszálltunk. A busz az autópályán ment Pestre, így már egész korán hazaértünk. Szép nap volt, főleg a tepkei kilátás! Persze végül kiderült, hogy a vonat nem 18:40-kor, hanem 18:55-kor lett volna...

Becske - Nógrádsipek: A pünkösdi hétvége körüli szabadidőmet szántam arra, hogy végre befejezzem ezt a szakaszt, így pénteken egyedül, majd hétfőn Flórával teljesítettem az Ablánc malom és Putnok között még hiányzó kilométereket. A Keletiből 7:05-kor induló vonattal (aszódi átszállással és egy egész sereg kisiskolással utazva) jutottam el Becske alsóra, ahol rajtam kívül egy másik túrázó is leszállt, de mivel nem igazán fényképezett, hamar elmaradtam mögötte - közben jól látszottak az előttem álló Szanda hegyének csúcsai. Becskén az általam korábbról megismert kocsma zárva volt, így a másik, "sarki" kocsmában kaptam OKT-s pecsétet. Innen lassan kezd emelkedni a kék, majd egyre meredekebbé válik a kellemesen széles földúton vezető útvonal. Kisebb hullámvasutazás után kezdődik az igazi hegymenet, sajnos a széles földút helyett már csak szűk ösvényen, ami ilyenkor még-még Istenes, de nyártól már biztos erősen be van nőve, és kullancsokkal már most is találkoztam (fő az éberség!). A várhegy alatt kövekből kirakottá válik az út, majd a nyeregtől meredek köves ösvényen juthatunk fel a vár maradványaihoz.

A kilátás minden irányba fantasztikus, jól látszik a Börzsöny, a Naszály, a Mátra és a Cserhát előttünk, illetve mögöttünk álló dombjai, kisebb hegycsúcsai. A várból nem sok maradt, nem árt egy kis képzelőerő egykori formáinak lelki szemeink előtti megpillantásához. A lefelé vezető út első fele igencsak meredek, turista léptékben mérve már-már brutálisan. Nagyon kell vigyázni, mert könnyű megcsúszni, és akkor csak méterekkel lejjebb állunk meg... Aztán enyhül a meredély, a sziklás ösvényt megint szűk földút váltja fel, majd hamar kiérünk a mezőre. Szandaváralja felé szinte végig kisebb bokrokkal szegélyezett szekérút vezet lefelé, de ne felejtsünk el néha visszatekinteni a mögöttünk hagyott csúcson álló falmaradványok felé. A falu maga kellemesen csendes, sokhelyütt feltűnnek a hollókői képekről ismerős palóc házak is. A település vége felé egy póznára erősített szokásos fémdobozban pihen a bélyegző. Itt kicsit szusszantam, majd egy szendvics elfogyasztása után folytattam utamat. Meredek utcán vezet ki a kék jelzés, majd a Hucskó-hegy alatt elhaladva megint szép kilátás tárul elénk.

Az út tovább vezet a képen is jól látható gerincre, melyen kicsit hullámzik, de nagyrészt szintben halad egész sokáig. Itt szép az erdő, a szekérút mellett majd' méteres, sűrű fű nő - így selymes látványt ad az egyébként fényes, jól átlátható Csukori-erdőnek. Ennek egy jobbkanyar és ereszkedés vet véget, mely során egy pillanatra előtűnik a Kopponya elnevezésű szántó, majd újra erdőben folytatjuk utunkat. Végül egy a szántók közötti csatorna mentén vezető földúton torkollik bele a kéktúra a Terény és Cserháthaláp közti országútba. Ezen jó fél kilométert kell megtenni, majd megint csak szántó egy szélén jobbra letérni. Cserhátsurány előtt jobb kéz felé szép ívet alkotnak a meredek dombok, melyek aljában egy patakot tóvá duzzasztottak - ez nagyon szép lehet közelről is, kár, hogy körbe van kerítve és a belépés tilos. Hamarosan feltűnik a falu szép temploma is, melyet a faluba érve közelebbről is szemügyre vehetünk.

Közben bal kéz felé kis tavacska, pecsételni pedig a központban levő kellemes Vadász kocsmában lehet. Itt balra kanyarodik a jelzés, majd elhalad a volt Jánossy-kastély alatt is.

A faluból kifelé még a másik templom mellett is elvezet az utunk, majd hosszú, de egyáltalán nem meredek emelkedő kezdődik egy hosszú szántó bal oldalán, miközben szép kilátás nyílik jobb kéz felé a Cserhátra, és az előttünk álló Hegyes nevű hegyre.

Az erdőbe való beérés után nem sokkal jobb kanyart vesz az útvonal, és kisebb hullámvasutazás kezdődik. Az ösvény kellemesen széles, az erdő csendjét pedig csak a körülöttünk zümmögő bogárhad töri meg... A Hegyes után lejtmenetbe vált a kék, majd érint pár tisztást, melyek egyikén egy fácánkakast is sikerült közelről látnom. Nógrádsipek előtt még át kell mászni egy kisebb nyergen, majd a majoron keresztül ereszkedhet le az eddigre talán már kellemesen elfáradt túrázó. A pecsétet a falu másik végén, nem is a kéktúra útvonalán fekvő Korona presszóban lehet beszerezni.

Innen még visszasétáltam a templom alatti buszmegállóig, majd szécsényi átszállással majdnem négy órámba tellett mire hazajutottam.

Nagymező puszta - Nógrádsipek: Flóra is velem tartott erre a kicsit több mint 20 km-re, így kényelmesebb tempóban tettem meg a 19-es túrából (egyben az Ablánc malom - Putnok távból) hiányzó utolsó szakaszt. A 8:30-as busszal mentünk a Stadionoktól, így nem sokkal fél tizenegy után már a Bableves Csárdában pecsételtünk (most nem kértem meg a buszsofőrt, hogy vigyen el minket odáig, leszálltunk szépen a pár száz méterrel arrébb levő megállóban). A Csárdától sokáig a pünkösdi felhajtás miatt elég forgalmas országúton vezetett (és ereszkedett) az utunk, de legalább szép kilátás nyílt a környező tájra.

Asló- és Felsőtold kellemes kis falvak, sok szépen felújított és rendben tartott házzal, ráadásul a 250 méter körüli magasság miatt itt még csak ilyenkor nyílnak a tulipánok. Sajnos a frisbee-met otthon felejtettem, így nem használhattuk ki a kínálkozó focipályákat egy kis dobálásra. Felsőtold után patakvölgy oldalában kanyarodva kezd emelkedni a kék, majd a nagy ívű jobbos kanyar után balra kivezet egy nagyon hosszú és nekem igencsak tetsző mezőre. Az ezen keresztül vezető szekérúton lassan egyre magasabbra jutunk, ahogy elhaladunk a mező fölött bal és jobb oldalt őrt álló Fekete- és Szár-hegy között.

Érdemes kitérőt tenni Hollókő előtt a várhoz is, mert ez egy kissé más élmény, mint a Szandavár alig megmaradt faltöredékei. Ez a vár elég jó állapotban maradt meg, és persze jót tett neki a helyreállító és állagmegóvó kezek szorgoskodása is. A benti termekből és a falakról jól látszik, micsoda anyagmennyiség van ebben az erődítménybe - a falvastagság néhol egészen ámulatba ejtő!

A várból szép kilátás nyílik nem csak a Cserhátra, de magára az Ófalura is, ahova például a kék jelzésre visszatérve juthatunk le. Valószínűleg egy normális hétköznapon kevesebben lettek volna a palócok Világörökség részét képező falujában, de így Pünkösd hétfőn elég sokan voltak, ami azért kicsit csökkentette a dolgok élvezeti értékét.

Szépek a rendben tartott házak, ahogy sorakoznak a templom felé, de nekem kevés volt a népviseletbe öltözött ember, és túl sok az utcai árus - lehetne ezen mit változtatni. Egyébként itt találkoztunk sok olyan emberrel, akik velünk egy buszon utaztak, csak éppen ők Hollókőig, mi meg nem :-) Azért láttunk még az egyik kertben kis nyuszikat is, az étteremben meg egy kis cigányzenekar húzta az ebédhez a muzsikát (ők tényleg szépen fel voltak öltözve).

A pecsétet egyébként a legegyszerűbb módon a Tourinform irodában lehet beszerezni. A faluból kiérve egy kis kutya csatlakozott hozzánk, akit eleinte megpróbáltunk lerázni, de mivel nem akart bántani minket, és elmenni sem, így megengedtük, hogy velünk tartson :-) A várhegy alatt elkanyarodó kékről még egyszer szép kilátás nyílik a magasan az ösvény felett tornyosuló erődítményre, majd az utunk beér az erdőbe és emelkedni kezd. Itt először még egy nyeregbe jutunk fel, ahonnan kavicsos, poros úton ismét le kell ereszkedni, mielőtt az igazi, hosszú emelkedőnek nekiindulhatnánk. Ez vezet fel ugyanis a Dobogó-tető aljába. Szép az ösvény mellett az erdő, ahogy a fák között átsütő napsugarak itt-ott megvilágítják a füves aljnövényzetet...

A jó két és fél kilométeres emelkedő után kis ideig szintben haladunk, majd hosszú lejtő kezdődik. Itt kicsit monoton, de szép a körülöttünk látható erdő, széles a kéktúra földútja is, így jól lehet haladni. Egy idő után elérünk a Malom-völgybe, az erdő fái kikopnak a fejünk fölül, lassan közeledünk Nógrádsipek felé. A falu előtt már csak egy kisebb emelkedő van, majd onnan leérve szép mező mellett haladunk el.

Egy íves balkanyar után már feltűnnek az első házak, és hamarosan már célállomásunk betonját tapossuk. A pecsételés után szüleim vittek haza (pontosabban Flóráékhoz haza) minket - ami sokkal jobb volt a busznál :-) A nagy esőt is megúsztuk, csak Hollókő után volt némi csepegés, de hazafelé sok szivárványt láttunk a környező záporok miatt. Szép nap volt ez is!