13. section: Piliscsaba - Hűvösvölgy

30 August 2005

Through the icons below, you can reach the Google Earth file, the Image Gallery and the scanned pages from the Personal Booklet. Please scroll down to the bottom of the page for the Elevation profile of the section!

Egy pihenőnapot sem hagytam magamnak, kedvesemtől reggel indultam a következő szakasz teljesítésére. Az előző napinál egy órával későbbi vonattal mentem Piliscsabára, ahol gyorsan pecsételtettem egyet, majd el is indultam a településen keresztül, zsebemben az OKT Fórumról szerzett leírással, mely a helyes út megtalálásában segített. Az ipartelep után csak azzal kell vigyázni, hogy nem az első szekérúton kell jobbra térni, hanem türelmesen tovább kell haladni. A térkép egyébként itt elég tisztességesen hasonlít a valóságra :-)

Itt a jobbra balra térések után egy kerítésen kell áthaladni létra segítségével. Na itt nagyot szívtam, mert a kerítés tetejére érve megpillantottam a tőlem egy méterre levő fa törzséből ki-be repkedő lódarazsakat, és egyből úgy döntöttem, minél előbb el kéne hagyni a terepet, így hát leugrottam a létráról...

No de a GPS nem volt bekattintva az övcsipeszbe, úgyhogy kiugrott, a nyakamban levő tartóról letépte magát, és pattogott meg gurult kicsit a vizes fűben... Szerencsére nem történt semmi baja, csodával határos módon meg sem karcolódott (Garmin GPS 60 - ez itt a reklám helye :-) csak egy kis földet kellett kitakarítanom egy két gomb mellől. Egy negyedórás bosszankodás után újult erővel indultam tovább (mint a kerékpárosok bukás után).

A Kőris-völgy megint kicsit unalmasabb rész volt, de amint az út beért a Bükkös-árokba, egyből jobb lett a közérzetem. Klasszikus V-alakú völgyben vitt a kék, becsatlakozó oldalvölgyeket is lehetett látni, összességében kellemes úton haladtam, csak a páratartalom volt kissé magas, így ömlött rólam a víz... Innen kiérve az út elkezdett emelkedni, és ahogy vitt magasabbra az út, úgy lett egyre világosabb az erdő.

Az emelkedő elég kemény volt, találkoztam egy gombász bácsival is, aki megjegyezte, hogy milyen jó lendülettel megyek :-) Itt jött igazán jókor, hogy kiértem a Nagy-szénás előtti tisztásra, mert kezdtem érezni, hogy megérte megcsinálni ezt a szakaszt. Amikor pedig a csúcs előtti méterek felidézték bennem az Alpok kopár csúcsait, az út köveire festett jelzésekkel, akkor már kifejezetten boldog voltam - csak kár, hogy mással most ezt nem oszthattam meg. A csúcson nagyszerű idő volt egy kis falatozásra. Egyébként amint kisütött a nap, elleptek a katicabogarak... (A panoráma kattintásra nagyobb lesz...)

Innen már látszott a Hármashatár-hegy, érezhető közelségbe került egy már korábban bejárt rész. Lefelé az út kavicsos, köves volt, majd egy tanösvény tűnt fel. Itt sziklák és kisebb fenyők gazdagították az útvonalat, a terület védettségéről pedig tábla tanúskodik.

A Zsíros-hegyen is pecsételtem a Muflon Itató nevű helyen, nem lett a legszebb, de igazából nincs is neki hely az igazolófüzetben, úgyhogy senki sem szólhat egy szót sem. Az innen tovább vezető út megint kicsit unalmas volt, eleinte sűrűbb, később ritkább erdőben, majd erdőszélen vezetett, megint csak sok gombár láttam, több bíbor kalapú galambgombát (?) is. Mielőtt kiértem volna a Remete-szurdok peremére, az út egyre kövesebb lett, és egyre világosabb. A szurdok fölött gyönyörű kilátás tárult elém.

A lefelé vezető út igen meredek és köves, sziklás volt, ismét kis magashegyi érzetem volt. Itt azért gondoltam arra, hogy nem csak a pozitív szintkülönbség, de az ereszkedés is megnöveli a bejárás idejét - bizonyos meredekség után... A szurdokban a patakon átkelve sztrádává szélesedett a turistaút, majd egy kb. egy kilométer után beértem Budapestre.

A kéktúra itt még tesz egy kitérőt Máriaremetére, ahol egy szép park szélén egy gyönyörű templomot mutat meg a vándornak, majd egy kertvárosi részben ereszkedik a Nagy-rét felé.

Innen már tényleg csak egy utolsó háromnegyed kilométer volt hátra és elértem Hűvösvölgyet, ahol a kis vasutasok nagyon készségesen adták oda a bélyegzőt, hogy lezárjam ezt a szakaszt. Azért rendesen elfáradtam ezalatt a 4 és háromnegyed óra alatt, de megérte. Jöhet a jól megérdemelt pihenés :-)

A szintábra a 2008.03.29-ei Téry Ödön Emléktúrán készült, melynek Hűvösvölgy-Piliscsaba szakasza végig az Országos Kéken vezet, így lehetőségem nyílt a korábbinál pontosabb adatok rögzítésére.