10. section: Bodajk - Szárliget

25 March, 13 May 2007

Through the icons below, you can reach the Google Earth file, the Image Gallery and the scanned pages from the Personal Booklet. Please scroll down to the bottom of the page for the Elevation profile of the section!

Szárliget - Gánt: Az előző napi esős Téry 25 teljesítménytúra után szép, derült napra ébredtünk. Persze az óraátállítás miatt egy órával kevesebb alvás után. Tomi még előző este rávett, hogy csak a 8:33-as vonattal induljunk Kelenföldről, pedig én két órával előbb akartam, hogy kényelmes tempóban túrázhassunk, legyen időnk megnézni a várakat, fotózni, stb... Ennek később még lesz jelentősége...

Szárligetig szuper új, modern vonattal utaztunk! Egyébként nem volt túlságosan kihasznált járat, rajtunk kívül alig voltak. Túránk kiindulópontján a vasútállomáson kaptunk pecsétet (állomásnév feliratosat, nem OKT-t, mert az nincs meg...), majd egy másik társasággal indultunk neki - ők is Gántig tervezték, de a tempójukból ítélve (hamar elhagytuk őket) nem tudom, hogy elmentek-e addig.

A vasúton átkelve ezt a székely-kaput láttuk meg először. A kék nyílegyenesen vezetett ki minket a faluból, majd szántók között kisebb dombokon halad. Az 1-es úton való átkelésünkkor sok régi autót láttunk, valószínűleg valami bogár-találkozóra mehettek. Csákányospusztát elhagyva (ahol sípálya és egy osztrák stílusú ház is van) hamar és hirtelen lépünk be a Mária-szakadékba. Igen szép kis völgy ez - a mohás kövek néhol lépcsőszerűen helyezkednek el a kiszáradt patakmederben.

Tomi itt meg akart keresni egy geoládát, ezzel vesztettünk is 15 percet, mert nem lett meg. A Béla-forrást nem, viszont Körtvélyespuszta régi temetőjét megnéztük. Már ez előtt, itt és később is több helyen a fák törzsét faragott domborművek "díszítik". Így van Mária, Szent István, Zsigmond király, és kutya-kép, valamint később Rockenbauer Pál is.

A kőriserdő itt szép, gyér aljnövényzetű. Az egész szakaszra a sok kis emelkedő jellemző, tiszta hullámvasutazás az egész. Nagy léptéken nézve sík, de azért vannak izzasztó szakaszok, nagy gradiensek is :-) A következő és talán a legszebb látnivaló a Vitányvár volt, melyet kis kitérővel értünk el. Itt ettünk, megcsodáltuk a romokat és a kilátást, majd mikor beért minket egy nagyobb kirándulócsoport, elindultunk.

Elhaladtunk a Rockenbauer emlékfa mellett, majd érintettük a Szarvas- és Mátyás-kutat is. Itt szép nyírfás rész található az erdőben. A két kút között kis helyen erdőirtás miatt (és az azzal járó körbekerítés miatt) megváltozott az útvonal, de mint az egész útvonal, ez is szépen jelezve van. A Zsigmond-kő előtt megszűnt a dzsindzsa (nyárig), magához a kőhöz most nem mentünk fel. Várgesztesen a Vadásztanya nevű italboltban pecsételtünk, és megittunk egy kólát (Tomi borral).

A várba nem mentünk fel, mert nem éreztük biztosnak a megfelelő busz elérését - Tomi ugyanis haza akart menni az utolsó előttivel, hogy még el tudjon menni Eszterhez... Na jó, meg tudom érteni... Szóval innen már kicsit gyorsabban indultunk tovább. Egyébként találkoztunk egy emberrel, aki Hörpölin szintmetszeteit nézegette a kocsmában :-) Egy hosszabb emelkedő után gyönyörű bükkös szintútra érünk, ez tényleg az erdő katedrálisa, ahogy a túraatlasz is írja. Itt egész hosszan haladunk, majd enyhe lejtőn egy tisztáson is áthaladva elérjük az országutat. Itt az aszfalton átkelve balra fordulunk és visszanézve ezt látjuk:

Szép. Rövid gyaloglás után megérkezünk a következő pecsételőhelyre - Kőhányáspusztára. Itt több látnivaló is van: egy kedves csacsi, és az Esterházy-kápolna.

Pecsételés után megint emelkedő következik - itt a változatosság kedvéért tölgyerdőben haladunk. A Csáki várhoz sem mentünk fel, viszont nem sokkal később talán már a bükkös részen felfigyeltünk egy őzgidára. Pontosabban szólt, hogy ő ott van, és hogy egyedül van, és hogy éhes... Tomi próbált neki enni adni, de nem nagyon evett meg semmit - nem is nagyon volt őznek való ennivalónk. (Tomi jelezte az erdészetnek, hogy találkoztunk vele, talán meg tudják menteni.)

Innen már ritkásabb erdőben haladtunk, és sok helyen fenyőfák jelentek meg. Lehetetlen folyamatosan követni az erdő fáinak társulásait, azt hiszem feladom, hogy felsoroljam hol milyen erdőben vezetett utunk... A következő kép a Som-hegy alatti réten készült, mielőtt a kék jobbra fordult volna velünk.

Mindszentpuszta előtt még összefutottunk egy három fős angolul beszélő nővércsoporttal (értsd: apácák?) akikkel beszélgettünk egy jó negyed órát (ez majdnem a buszunkba került). Lényegében én beszéltem és fordítottam Tominak... Kérdezték, hogy hívők vagyunk-e, hogy mit gondolunk Istenről, meg ilyenek. Már kezdtük azt hinni, hogy ez valami deus ex machina, hogy lekéssük a buszt :-) De nem. Miután jó utat kívántunk, magasabb sebességre kapcsoltunk. Mindszentpusztán gyorsan beragasztottuk a pecséteket (mert itt is nyalóka volt, meg fém bélyegző, ami siralmas lenyomatot adott), majd rohantunk tovább. Itt volt egy nagy emelkedő, majd következett a hosszú lejtő a Pap-völgyben. Kezdetben sziklás oldalak között haladtunk, majd a völgy kiszélesedett, és fenyőfákkal tűzdelt, széles szekérúton értük el a Gánt fölötti szántókat.

Innen köves úton kellett erőltetett menetben haladnunk, ami az addigra vízhólyagos sarkamnak nem volt túl jó, de tűrtem. A faluba beérve hamar balra fordultunk, és pár száz méter után elértük a Gránás turistaházat, melynek villanyóra dobozában megtaláltuk a bélyegzőt. Ahogy ezzel végeztünk, egyből jött a busz, még inni sem volt időnk :-) De elértük. Csákvári átszállással még világosban értünk Pestre, sőt még akkor is világos volt, amikor hazaértem. Jó kis hétvége volt :-)

Bodajk - Gánt: A szorgalmi időszak utolsó hete előtti nyugalmat és szép időt kihasználva szántam rá magam még egy utolsó vizsgaidőszak előtti kékezésre. Ezzel egyébként kitöltöttem egy lyukat az eddigi teljesítésben, így már csak kettő hasonló maradt hátra (tehát most megvan a Városlőd-Becske táv lyuk nélkül). A 6:50-es busszal indultam a Népligetből, és kilenckor már túl voltam a bodajki pecsételésen a Fenyő Bisztróban, és elkezdtem róni a kilométereket - ekkor még az aszfalton... Azért kellett Bodajk központjából indulnom, mert a 9-es szakaszt itt hagytuk abba még tavasszal - annak ellenére, hogy én már akkor is szerettem volna elmenni legalább a vasútig :-) Bár így jobb volt a közlekedés is, úgyhogy nincs okom panaszra.

No akkor a leírás: az út első jó egy órája betonon tellett, ami ugyan nem volt nagy élvezet, de a fasorral szegélyezett országútról azért szép kilátás nyílt az előttem álló Vértesre, valamint egy idő után visszafelé már látszott Bodajk szép kálváriája is. A vasúton való átkelés után jobbra egy oszlopon ott van a második számú Bodajk feliratú pecsét, de mivel már a Fenyőben pecsételtem, itt nem tettem meg ugyanezt újra. Itt még az út túlsó oldalán van egy kereszt is. A 81-es úton való átkelés az még nem olyan vészes, de amíg eljut az ember a csókakői elágazáshoz, az már annál inkább. Őrült autósok jönnek 120-al, ami nem egy életbiztosítás... A Csókakőre bevezető út már kellemesebb, viszont hamarosan elkezd emelkedni. Nagyjából a szép előkertekkel és házakkal bíró falu közepén található a Vadász vendéglő (a neve nincs kiírva...) ahol pecsételni kell. Innen aztán egyre jobban emelkedik az út, elhaladunk még a templom mellett (jobbra tartva), majd hamarosan megérkezünk a vár alatti parkolóba, ahonnan szép rálátás nyílik mind a helyreállítás alatt álló erődítményre, mind a felhagyott bányára.

Maga a kék a Vár-völgy szűk falai között haladó árnyas úton vezet tovább, de nem sokkal később balra föl indul egy lépcső, melyen rövid úton elérhető maga a vár is - nem érdemes kihagyni, a kilátás nagyon szép, és a vár is szépül, épül. Ilyenkor még falmászókat is látni a vár alatti sziklafalon. Kezdetben bükkös, majd cseres-tölgyes erdőben emelkedünk, és lassan a völgy is szélesedik, világosodik. Az emelkedő végén kiérünk a Határ-nyiladék régi aszfaltútjára. Innentől sokáig szintben, csak nagyon kicsit hullámozva, változatosnak nem nevezhető úton halad a kék. Jobbra és balra felváltva irtások láthatók, melyeknek úgy a fele kerítéssel el is van kerítve.

Egy idő után már fenyő is keveredik az erdőbe, sőt egyes helyeken ez válik dominánssá. Egy elkerített erdős részt benőtt ösvényen kerülünk meg, majd hamar elérjük a korábban elhagyott műutat. Ezen kanyargunk egy kicsit lefelé, majd egy hajtűkanyarban balra fordul a jelzés, és újra felkapaszkodunk egy széles földúton, fakitermelés nyomai mellett a korábban megismert vegyes erdővel borított platóra. Ez a kapaszkodó is nagyon szép kis völgyben vezet.

Egy régi kunyhót balról kerülve indulunk meg lefelé az egyre mélyülő völgyben az Antal-árok felé. Itt az árnyékos részeken elég sok kullancs lehet, mert igyekeztem nem aljnövényzethez érni, de ahol nem lehetett kikerülni, ott egyből elkezdett felfele mászni egy-kettő a nadrágomon... Maga a völgy nagyon szép, de akkor válik igazán csodássá, amikor kiér az erdőből, és a Vértesre olyannyira jellemző kicsit kopottas bércek között halad tovább.

Innen a jelzés még elhalad a Gánti-barlangot rejtő sziklás ormú "hegy" előtt, majd kiér a falu fölötti mezők szélére. Ezen a részen nagyon sok és változatos formájú és színű mezei virág nyílik, igazán szép és üdítő látványt nyújtva az ekkorra már nyári melegben. A hosszú és egyenes út felett a távolban érdekes sziklás, kopár dombok látszanak, és az egyik kis csúcson ott áll a Kitelepítési emlékmű (amiből távolról csak a kőkereszt és  két zászló látható).

A faluba végül egy kicsit jobbra tartva, majd végül balra kanyarodva érünk be - némi kutyaugatás kíséretében. Az országút túlsó oldalán sziklás gerincek és az említett kopár dombok láthatók, míg bal kéz felé csikók! Pár kisebb kanyar után vezet be minket az ekkorra már kék négyszög (a kék sáv elkanyarodott balra) a Gránás turistaházhoz (közben jobbra látható a falu temploma és egy kellemes kis park is), ahol a villanyóra szekrényében található a pecsételéshez szükséges öntintázó bélyegző.

Innen még felmentem a már korábban említett emlékműhöz (jelzetlen, de széles kavicsos szekérút vezet fel, mely a főúton dél felé indulva érhető el - az első buszmegállónál indul el délkelet felé). A felfelé vezető útról jó kilátás nyílik a bauxitbányák felé, majd a kereszttől magára a falura és a Vértesre is.

Itt érdemes sétálni egy kicsit, és a vadvirágokban gyönyörködni. Szép árvalányhaj-mezőket is találhatunk idefenn! Az alábbi képen a kereszt mögött látható a kéktúra azon szakasza, mely bevezetett a faluba.

Szép túra volt ez is (annak ellenére, hogy most egyedül mentem, pedig ilyet már elég régen nem csináltam és egy kicsit hiányzott is a társaság), és ezzel a Vértest is befejeztem :-) Egyébként már a 14:47-es busszal elindultam hazafelé (veszprémi átszállással), így elég korán otthon voltam, és elkezdhettem a honlapra való dolgok összeállítását :-)