9. section: Zirc - Bodajk

26 August 2006, 27 January, 18 February 2007

Through the icons below, you can reach the Google Earth file, the Image Gallery and the scanned pages from the Personal Booklet. Please scroll down to the bottom of the page for the Elevation profile of the section!

Csőszpuszta - Bakonykúti: Augusztus 26-án Eszterrel és Tomival túráztam - őket honlapjukról már régebben is ismertem, de legutóbbi kéktúrázásom alkalmával, a Szent György-hegy lábánál élőben is összefutottam velük, habár ez csak otthon realizálódott bennem... Reggel a Népligetnél találkoztunk, majd a 10:00-ás busszal Várpalotára, onnan pedig (szerencsésen elérve a csatlakozást) Tésre utaztunk. Itt először megtekintettük a régi szélmalmokat, ahonnan szép kilátás nyílt a Tési-fennsík több részére is.

A faluba való visszajutásunk kicsit kalandosra sikeredett, ugyanis nem fordultunk le a térképen is jelzett szekérúton (mivel minél később szerettünk volna újra a főút aszfaltjára jutni), hanem tovább mentünk, de aztán csak nem akaródzott újabb útnak lenni. Így egy friss murvás úton tértünk balra, amin hamar családi ház építkezését felügyelő munkásokba futottunk, akik először vissza akartak küldeni minket, de aztán megesett a szívük rajtunk, és egyikük átkísért minket az építkezés mellett a főútra! Pont az Erdei Büfé elnevezésű vendéglátóipari egység mellett lyukadtunk ki, ahol beszereztünk egy céges bélyegzőt, hogy ha esetleg a Barlangkutató Állomáson nem lenne meg a pecsét, igazolhassuk itjártunkat. A faluból kivezető betonútról az első kanyar kezdeténél kell letérni balkéz felé egy árnyas szekérútra, melyről jó száz méter megtétele után ágazik jobbra egy hasonló út az Alba Regia Barlangkutató Állomás felé. Mi ezt csak pár méterrel később vettük észre - Eszter és Tomi itt kezdett kételkedni a GPS-ben :-)

Pecsételésünk alatt az ott tevékenykedők megkérdezték, hogy barlangot tisztítani jöttünk-e? De mi csak kéktúrázunk... Innen sokáig széles döngölt úton folytattuk utunkat, és az első rövidebb emelkedőn egy galamb mutatta az utat előttünk meg-megállva. Frissen festett jelzésalapokat láttunk a jelzések helyén - javában zajlik a jelzésfelújítás!

A hamuház után sok kis békával találkoztunk, majd elértünk a Tűzköves-árokhoz. Ez egy kellemes kis vízfolyás vájta völgy, aljnövényzet hiányában szépen kirajzolódik benne minden apró terepforma. A kék az árok bal oldalán halad, majd lassan tovább ereszkedik. Valahol ezen a környéken készül a következő kép.

Kis időre egy irtáson kanyargó aszfaltozott útra érünk, melyről pár tíz méter megtétele után válik le a kék (betonra festett kanyarodást mutató jel) jobbra. Itt S kanyarban ereszkedünk a völgybe, egészen az Erdei szentélyig. Innen megint sokáig betonúton haladunk, majd a Bányászemlékmű mellett elhaladva gyorsan a Kisgyón Természetbarát Telepre érünk. Itt a Gyöngyvirág turistaház fedett teraszán a villanyóra melletti kis dobozban található a pecsét, és a kertben levő padokon és asztalokon jólesik egy kis pihenés és az uzsonna elfogyasztása (vagy ebéd...). 

Pár kanyar után kiérünk a civilizációból és emelkedésnek indul utunk. Itt találkoztunk a jelzésfestőkkel, akik azt mondták, hogy pár nap múlva színt is kapnak a fehér alapok! Addig is tovább az Országos Fehér jelzésen :-) A Dóra-hegy lapos csúcsa után kisebb platón haladunk, majd újra enyhe emelkedő következik - többször agyagba vájt utakon (jobbra balra agyagos vagy löszfal). A Köves-dombon pillantjuk meg újra a kilátást észak, északkelet felé. Innen végre a GPS is normálisan veszi a jeleket, Csőszpusztától idáig a sűrű erdő és a kedvezőtlen műholdállás miatt elég gyenge volt a vétel...

Jobb kéz felé fenyveserdő látható. Itt sokáig a magas fűben vezető szekérnyomon haladunk, majd nagy ívben kissé jobbra kanyarodunk, és egy csatornaszerű irtásban folytatjuk utunkat. Rövid nyílt szakasz után egy nyílegyenes úton jutunk el a Csernyei dűlő szélére, ahol utunk folyamán jobb kéz felé több vadászlest is láthatunk. Itt megint fűben vezet a szekérút, lassan ívben jobbra, kis idő után balra kanyarodik - miután elhaladtunk a távvezeték alatt (nem először és nem is utoljára). Előre tekintve az út felett itt már jól látszik a Bakonykútiig irányjelzőként is szolgáló Baglyas-hegy kopár gerince és a csúcsán lévő tornya. Egy jó kilométernyi séta után figyelni kell, mert a kék az eddigi útról úgy negyvenöt fokban jobbra tér a fenyvesbe, de csak ott szabad engedni a jelzés csábításának, ahol a letérő út jobb és bal oldalán is látszik a kék, szinte kaput formálva. Itt érjük el a Burok völgy meredek oldalát, bár a kék végig a völgy fölött halad, néhol sejthető a kilátás az alant elterülő gyönyörű vidékre.

Itt kicsit nehezebb a haladás, jobbra balra kanyarog az út, és nem is túl széles, sokszor el kell hajolni a benövő aljnövényzet elől - de azért nincs dzsindzsa. Többször is merőleges irtások látszanak balra, majd egy kisebb réten is áthaladunk, végül a piros jelzés elkanyarodása után érünk vissza balra a nagyobbacska szekérútra, amit a völgyperemre való letérésnél hagytunk el. Innen kis út megtétele után már látszik a Bakonykútii templomtorony, és szép kilátás nyílik a falu mögött elterülő Baglyas-hegyre is.

Bakonykútiba egy bal-jobb kanyarkombináció után érünk be, több helyen gyönyörű fafaragások és szépen felújított falusi házak szegélyezik utunkat az utcán lefelé. A templomot elhagyva érkezünk meg a buszmegállóba, ahol a faragott tájékoztató-tábla jobb alsó sarkánál kis nyitható tetejű fadobozban található a bélyegző. Elég jól kicentiztük a túrát, mert az utolsó buszra csupán negyed órát kellett várnunk, majd székesfehérvári átszállással 20:40-re már Pesten voltunk. Szép nap volt!

Zirc - Csőszpuszta: Az újév első túrája, egyben az első téli kéktúrázásom. Előző nap még csak kisebb hózáporokra számítottam, de szerencsére minden féle időjárásra felkészültem, amikor összecsomagoltam. A Déli pályaudvarról 6:00-kor induló vonattal utaztam Veszprémig, ahonnan kis pirossal tovább Zircig. Ezen az utóbbi szakaszon a vasútvonal megszüntetése ellen túrázókkal találkoztam, örömtelien sokan voltak, plusz kocsit is fel kellett csatolni, hogy mindenki felférjen. Zircen már nagypelyhes hóesésben szálltam le, majd gyors pecsételés és öltözködés után nekiindultam. A városból kifelé haladva ilyen volt az utcakép:

Az idő egyébként nem volt túl kellemetlen, csak a fotózást nehezítette meg. A kék Zircről kifele egy kisebb dombra visz fel, végig az országúton halad egészen Nagyesztergárig. Az út itt lejtmenetbe vált, és a főút nagy kanyarja előtt egy utcában (Erdei Ferenc) jobbra fordul. Miután végighalad a jelzés a házak között, balra, majd kissé jobbra tartva ér be a kis erdőbe. Itt balkéz felé kis patak csörgedezik egész méretes völgyében, jobbra szántók láthatók. A kéktúra itt sokáig ebben a kellemes vegyes erdőben halad, általában szintben lefelé.

Utunk során elhaladunk egy elhagyott épület düledező falai mellett, majd nyáron valószínűleg nehezen járható szakasz következik. Most szépen ki volt tisztítva az ösvény, de ez szerintem csak a nyári jelzésfelújításnak köszönhető. Az erdőben egy szép kanyarban érjük el először a Gaja patakot, melybe nem sokkal előbb torkollik bele a már korábban látott kis ér. A nagy kanyar után kisebb kaptató következik, majd egy kerítést elérve jobbra fordul a kék. Egy ideig ennek mentén haladunk (én és a kék jelzés - micsoda többes szám...), előttünk a Nagy-Csiga-hegy tömbje látszik. A kéktúra ezt balról nagy ívben, kellemes kis V-alakú völgyben kerüli. Itt egy csapat őzzel futottam össze, de eléggé megijedhettek tőlem, mert egyből felszaladtak a völgy két falán, csak egy őrszem maradt hátra, aki végig követte tekintetével, ahogy elhagyom a területet... A völgyből kiérve balkéz felé a Nagy-rét látható, és itt végre előbukkant a Nap is a robogó felhők mögül.

Itt nagyon szép a táj, a Gaja-patak félig megfagyva kanyarog az út mellett, és igen kellemes az elénk táruló összkép. Ezen a szakaszon végig jól járható szekérúton vezet tovább a jelzés.

Bakonynánára a rét vége után elért műúton (itt balra fordulunk) ér be a kéktúra. A pecsételőhely a faluban feljebb, a Sörözőben van, oda fel kell mászni, majd visszaereszkedni, mert a jelzés már a falu elején jobbra fordul. Itt a házak alatt haladunk, majd a volt Prém-malom szép felújított épületétől balra átkelünk egy kis fahídon a Bakonynánai-vízfolyás felett. Ezután ha jó időben érkezünk, a következő látvány fogad minket:

Innen már csak pár méter, egy jobb-bal kanyarkombináció, és elérjük a Gaja-patak szurdokvölgyét. Végig a patak bal partja fölött vezet az ösvény (érdekes is lenne, ha itt át kéne mászni a túloldalra...). Az ösvény nagyon kellemes, balkéz felé sokszor sziklás az oldal, jobbkéz felé pedig szinte függőleges a szurdok szakadéka. Lassan ahogy tovább haladunk egyre lejjebb érünk a völgybe, mely eközben kissé ki is szélesedik. Az Erdész-emlékműnél található pihenőhöz egy hosszú S-kanyar után jutunk. Itt érdemes az alig párszáz méterre található Római-fürdőhöz rövid kitérőt tenni.

A vízesés fantasztikus, nemkülönben az utána következő katlan. Vétek lenne kihagyni, aki erre jár, annak tényleg kötelező! A patakot sajnos itt elhagyjuk, pedig milyen érdekes lenne a sziklák között végigvezető pallókon továbbhaladni (persze ilyen pallók itt nincsenek, de külföldön láttam már hasonló módon kiépített, látogatható szurdokokat).

Visszatérve a kék jelzésre, kisebb kaptató következik, majd szekérutak kereszteződésében jobbra lefele indulunk. Itt  ívben jobbra tartva haladunk lefelé, közben a fák között már látszik a Tési fennsík pereme is. A Gaja-patak közelébe visszaérkezve balra fordulunk, és széles szekérúton haladunk tovább. Nemsokára egy vízmű tűnik fel előttünk egy dombtetőn, itt több út kereszteződésénél élesen jobbra fordulunk, és valahogy átkelünk a Gaja-patakon. Ez nekem csak kisebb kerülővel sikerült, de a közelben szerencsére volt egy fatörzs, amin át tudtam egyensúlyozni. Innen sokáig nagyon szép réteken halad a jelzés.

Elhaladunk a Tési Vadalmás malom épülete mellett (balra), majd jobbra fagyöngy-csomókkal teli fák sora következik. Később a rét beszűkül, majd megérkezünk Szentkúthoz. Itt nevéből eredően egy szent kút, kis kápolna, Mária-szobor, szabadtéri oltár és egy szép kálvária található. Visszatérve a jelzésre, az tesz egy kis hurkot a kerítés mentén, majd bevezet Jásdra. Itt megint fel kell menni az italbolthoz (jelen esetbe Bisztró) a pecsételés miatt, majd visszaereszkedni, hogy egy kis fahídon átkelve (a Gaja-patak felett) megkezdhessük utunkat Tés felé. Innen gyönyörű bükkerdőben haladunk szintben felfelé.

Csupán kisebb vízszintes szakaszok adnak némi pihenő-időt. Néhol széles dózerolt utakat keresztezünk, majd jobbkéz felé nagy sziklák mellett haladunk el. Itt találhatók a Siska-kúti üregek. Meglepően hirtelen érjük el Tést, az erdőből pár lépés alatt kiérünk a főutcára. Itt is lehet pecsételni az Erdei Büfében, de szerettem volna rendes kéktúrás pecsétet, így balra fordultam és a betonon elgyalogoltam a Barlangkutató Állomásig, majd tovább Csőszpusztára. Mivel volt még másfél órám a buszig, így tettem egy kört Tés déli határán, felkerestem a múltkori túráról ismert szélmalmokat is, majd beültem a fent említett büfébe. 

Ezt jól tettem, mert tíz percen belül kellemes kis hófúvás kerekedett (ami onnan vettem észre, hogy a két alkalmazott nagyon bámult kifelé...), és még azt az öt percet is nehéz volt elviselni a metsző hideg szélben, amit a buszmegállóban kellett töltenem. Szerencsére a buszon fűtöttek, így csak a várpalotai átszállásnál fagytam meg újra, de onnan megint jó meleg volt. Este fél nyolckor már otthon is voltam. A hihetetlenül korai kelést leszámítva szép túra volt ez is.

Bakonykúti - Bodajk: a szakasz befejező túráját két pár - Eszter és Tomi, valamint Zsuzsi és Jenci - társaságában tettem meg. A 6:40-es busszal utaztunk Székesfehérvárra, ahol majd egy órás várakozás után felszálltunk a Bakonykúti felé tartó buszra. A várakozási időben magunkhoz vettünk némi élelmet, így rövid öltözködés (kamáslik) és pecsételés (a falu központjában levő fa információs tábla tövében található bélyegzővel) után egész jó hangulatban indultunk neki az előttünk álló alig 20 km-es távnak. Az idő is szép volt, és a hőmérséklet is kellemesnek bizonyult (később persze beborult, és elkezdett fújni a szél...). A faluból egy balos-jobbos kanyarkombináció utáni rövid séta után elérhető balra induló emelkedő köves szekérúton érünk ki.

Szép füves, szántók mellett haladó kisebb platóra érünk, ezen haladunk északkelet felé. A kilátás többször is szép akár Bakonykúti, akár Isztimér vagy éppen a Vértes felé is. Utunk lassan ereszkedésbe fordul Bakonykútipuszta épp és romos épületei felé - mi itt szürkemarhákkal is találkoztunk. A kis völgyben először jobbra haladunk, majd egy bal kanyar után a fák között jobbra felfele folytatjuk túránkat. Itt magunk mögött hagyunk egy romos épületet, majd árnyas ösvényen emelkedünk fölfelé. Itt a jelzésfestők nagyon jó munkát végeztek, néhol már egy kicsit sok is a turistajelzés. Régi kőfejtők és telepített fenyvesek között haladunk - itt is többször szép kilátást nyújtó pontokat érintve. Az egyik ilyen ponton régi katonai objektum alapzatának maradványainál érdemes megpihenni és élvezni a panorámát. Itt kis kanyargás után ívben balra fordulva egy kis völgyben leereszkedünk, majd egy szekérúton jobbra, és egy ideig egyenesen haladunk. Ez után megmásszuk a Bogrács-hegyet - itt egy dolomitkőfejtő mellett visz el utunk.

A lapos csúcson balra vesszük az irányt, és elérve az erdőt, még mielőtt megkezdenénk az ereszkedést, a fák között megpillanthatjuk az előttünk álló víztárolót, és mögötte a Vértes tömbjét is.

Végig széles erdészeti utakon, vagy szekérúton haladunk. Egyszer pár métert még aszfalton is meg kell tennünk. A Vontató-hegy alatt kellemes, világos erdőszélen vezet a kék, majd lassan újra ereszkedni kezd. Itt egy kerítés végénél jobbra fordulunk, és kényelmesen lesétálunk a víztároló fölött vezető döngölt útra. Ha lehet ezt mondani egy ilyen objektumra, akkor azt kell mondanom egész szép, de mindenképpen érdekes...

Itt megálltunk egy kis fahéjas almás gofri elfogyasztására, majd a tó szélén kanyarogva értük el a Becsali avagy Csali Büfét, ahol pecsételtünk. Innen érdemes egy kis kitérőt tenni a kék négyzeten a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyhoz, mely éppen a felújítás végén volt ottjártunkkor, és kívülről való megtekintése ingyenes, de a belső megtekintéséért sem kérnek sokat. Nagyon szép!

Visszatérve a kékre egy darabig a víztároló gátján haladunk, majd Fehérvárcsurgó hétvégi házai és szőlői között lassan felkapaszkodunk az Öreg-hegyre, hogy innen gyorsan leereszkedjünk a Gaja-szurdok bejáratához. Ezen a szakaszon is több szép kilátást nyújtó pont van. A szurdok bejáratától fogva igényes információs táblák kísérik utunkat. A völgy folyamatosan szűkül, szerencsére a lomb nélküli tölgyfáknak köszönhetően ilyenkor elég fény van az állvány nélküli fotózáshoz. Az egyik legszebb és leghangulatosabb rész a kanyargó patak fölött fekvő Ádám-Éva fa.

Páran nem sokkal ez után felmásztunk a sziklák között a szurdok peremére, de ezt több ok miatt sem ajánlom: először is később is lesz hasonló kilátás, de a fő ok az, hogy nem csak veszélyes a lefele vezető "út", de igen nagy eróziót is okozunk vele - így utólag mi is nagyon sajnáljuk a dolgot. A völgy végén hirtelen szinte 180°-os kanyarral indulunk el jobbra vissza felfelé - én itt léptem át a kéktúra felét! Egész meredek a felvezető szakasz, de hamar nagyon szép látvány tárul elénk - jól belátható a hátunk mögött hagyott völgy.

Az erdőben először keskeny ösvényen, majd tágasabb úton haladunk, és egy kerítésen való átkelés után (létrás) megint szép kilátás kínálkozik pár méterre a kék háromszögön. Innen lefelé újra átkelünk egy kerítésen, majd még egyen, és ezután kis emelkedő végén érjük el a bodajki sípálya tetejét. Innen szép időben még szebb lehet a látvány, de így sem volt rossz. Alattunk terül el a falu, míg mögötte a Vértes, és Csókakő vára is látható.

Kellemes és gyors ereszkedéssel érünk be a faluba, ahol már végig aszfalton haladunk egészen a túra végéig. Csak a pecsételő-helyként is funkcionáló kocsmáig mentünk el, majd beültünk a szemközti cukrászdába (ajánlott!) és megvártuk az első Pestre menő buszt (amin majdnem két órát álltunk a tömegnyomorban...). A vasútállomásig hátralevő egy kilométert már a következő szakasz keretében teljesítem. Szép túra volt ez is!