8. sz. túra: Városlőd - Zirc

2006. szeptember 24.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, az összes kép, az igazolófüzet, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Eredetileg 20 kilométeresre terveztük, de 42 lett belőle - röviden így foglalhatnám össze ezt a szép koraőszi (ámde nyárisas időjárást felvonultató) túrát. Szerencsére nem eltévedés miatt növekedett meg így a táv, hanem jó erőnlétünknek köszönhetően :-) 6:00-kor indult a vonatom a Déliből, Eszter, Tomi és Sanya Kelenföldön csatlakoztak - így utaztunk veszprémi átszállással Városlőd-Kislőd vasútállomásig. Reggel még sötétben keltem, a napkelte a vonaton ért minket - szép látvány volt, ahogy a talaj menti köd fölé nyúltak a fák a töltés mellett... 8:29-kor szálltunk le, gyorsan pecsételtünk - a túrajelentésre is (merthogy mostantól pontokat is gyűjtünk). Pár kanyar után az aszfalt beért Városlődre - a falu első házai nem túl bizalomgerjesztőek, de a templom után már sokat javul a helyzet.

A kék a kocsmánál jobbra fordul, áthalad a sínek alatt, majd egy balkanyarral elindul a faluból kifelé. Ebben az utcában a legápoltabbak a kertek. A település határa után a főút alatt haladunk át, és továbbra is aszfaltcsíkon folytatjuk utunkat. Az út elvisz a vasút fölött, majd rögtön balra tér (jobbra út Hölgykő várához), de csak sréhen, nem szabad lemenni a kínálkozó tisztás felé. Kis erdős szakasz után hatalmas rétre visz az út, mely szélén jó ideig haladunk.

Visszatekintve Városlőd is látszik, lassan áthaladunk egy vezeték alatt, majd az egyik magaslesnél balra betérünk az erdőbe. Itt igen hamar ereszkedni kezd az út a fák között, mély keréknyomok nehezítik a haladást, majd a Torna-patak mellé érünk - át is lépünk felette. Nehéz észrevenni, de nemsokára jobbra felvezet az ösvény, amivel egy régebbi ívet vág le. Innen nem túl változatos szakasz következik, továbbra is széles úton haladunk, de szintben sincs nagy hullámzás, és a növényzet sem túl változatos - csupán a jobbra elterülő Töredék-árok nyújt némi érdekességet. A Bodza-tető alatt rövid időre kiérünk egy tisztásra, mely lényegében egy levegősebb útkereszteződés - balra pihenőhely. Az utak találkozása után nem a csábító döngölt úton, hanem attól balra, az erdőben halad tovább a kék, egy hangulatos kis völgybe ereszkedünk le, melyben arasznyi patak csörgedezik. Itt keskeny az ösvény, de csak a Németbánya előtt fél úton található régi betonút környékén van kissé benőve - itt kullancsok is voltak. Az út keresztezése után nem sokkal a kék is kimegy magára az útra, mely szélesebb irtásban vezet. Németbányára kis kitérőt kell tenni - itt pecsételtünk és ettünk, valamint azon gondolkoztunk, hogy jó lenne elmenni Zircig. Úgy terveztük, hogy az első 20 km-re négy és fél, a másodikra 5 és fél órát hagyva könnyedén oda is érhetnénk. Ezzel a tudattal indultunk útnak - ami eleinte igen meredeknek bizonyult, majd másfél két kilométeres kaptatás után lassan elindultunk szintben, majd lefelé. Továbbra is jellegtelen erdőben haladtunk, majd rátérünk az egészen Bakonybélig vezető betonútra... Ez sem volt egy túl izgalmas rész. A Gát-hegy alatti kanyarkombináció előtt pillantjuk meg először a Kőris-hegyet, majd jó kilátás nyílik az alattunk elterülő Bakonybélre is.

A falu előtt balra még egy szép sziklás, meredek oldal alatt haladunk el, majd jobbra egy újonnan épült hídon kelünk át a Gerencén. Innen visszafelé vezet az út, de még mielőtt balra fordulva betérnénk a faluba, jobbra fel kell menni a Gerence Fogadóhoz - ott a bejárat előtt található a pecsét. Mivel igen korán, negyed kettő körül voltunk ott, egyértelmű volt, hogy tovább megyünk Zircig. Biztos ami biztos, Eszter telefonos segítséget vett igénybe, hogy megtudhassuk, az utolsó közlekedési eszköz 19:30-kor megy Zircről. Miután megebédeltünk, gyorsan tovább is indultunk, szerencsére a falu szélén még kék kutat is találtunk, így vízkészleteinket is fel tudtuk tölteni. Továbbra is betonúton haladunk, mely befelé kanyarog a dombok között a Magas Bakony felé. Itt láttunk az úton átkelni egy rézsiklót vagy lábatlan gyíkot (nem vagyok kígyószakértő). Nem nagyon akarta, hogy lefotózzuk, de mindenkinek sikerült.

Miután az S+ letér jobbra, a kék elmegy balra, le az útról, neki a hegynek. Eleinte ritkított erdőben (jobbra ballra irtások) haladunk, elég meredek a kaptató, majd egy rövidebb platón szusszanhatunk egyet, mielőtt bedurvulna a dolog úgy igazán... Félköríves kanyar után válik el a zöld jelzés, innen indul be az igazi emelkedő. Gyönyörű az erdő, csak a levegő kevés kicsit. Sanya nagyon jó tempót diktált, Eszterék kicsit le is maradtak, de így legalább lazíthattunk egyet, amíg bevártuk őket :-) Gyönyörű bükk szálerdőben haladunk, világos szürke, égbe törő kecses törzsek, magasan eredő lombkoronák, alacsony, csillogó zöld füves aljnövényzet... Fotón nem adható vissza a hangulat...

Amint az emelkedés alábbhagy, kiérünk a felfelé kanyargó betonútra, de csak kis ideig haladunk rajta - a szalagkorláton átlépve meredeken levágunk egy kanyarkombinációt. Innen viszont már a betonon haladunk a radarállomás előtt található pecsétoszlopig. A radar dómja hatalmas golflabdára emlékeztet. Innen alig 50 m-t kell haladni a kilátóig - fából épült, és elég rozoga már, de még biztonságosan áll a Kőris-hegy csúcsán. A Bakony tetejéről szép kilátás nyílik, pontosabban nyílna, ha nem nőttek volna ilyen magasra a fák - így kicsit korlátozott a panorámánk. A radar jelenleg nem üzemel, de fém védőháló található irányában.

Itt elfogyasztottuk a csúcssütit és csúcscsokit, majd elindultunk lefelé. Igen meredek út vezet a továbbra is gyönyörű bükkösben, majd Kisszépalmapusztára leérve végre közel szintben haladhatunk tovább. A háromszög alakú elágazásban balra, majd a háromszög csücskénél jobbra kell fordulni. A favágás sújtotta, mély traktorkeréknyomokkal szabdalt út vezet minket egy jó ideig, majd ráérünk egy balra haladó ösvényre, mely kivezet minket Szépalma mezőire. Innen kavicsos úton haladunk, gyönyörű a visszapillantás a mögöttünk hagyott hegy felé.

Borzavár felé egy jó ideig a betonúton haladunk (jobbra fasor, balra az erdő szegélyezi utunkat), majd balra betérünk az erdőbe, és a betonúttal párhuzamosan haladunk egy darabig - jó sok pókháló között. A kék nemsokára visszatér a betonútra, és miután elhalad a villanyvezeték alatt, jobbra fordulunk. Balra fából készült mobiltorony. Még ez előtt kilátás nyílik a Rét-földek felett egy délkelet felé húzódó völgyre. A kis út ívben lassan balra kanyarodik, majd a faluba egy kis ösvényre jobbra betérve ereszkedik le a kertek mögött, közvetlenül a templom mellé. Innen megint a betonon haladunk egészen a pecsétnek otthont adó italboltig, majd az igazolás megszerzése után tovább, nemsokára meredeken lefelé. Itt riasztó kicsit a szemben levő meredeknek látszó domboldal, de nem kell megijedni, nem megy neki a kék, az aljába érve (régi majorsági épület balra) jobbra fordul, és csak lassan indul neki fölfelé. Tisztásos bokros terepen haladunk, néhol sziklákra van festve a jelzés, majd beérünk az erdőbe, és elindul fölfelé a szekérút a tölgyes-bükkösben. A csúcspont után meredeken ereszkedünk egy völgybe (balre irtott erdős oldal), majd jobbra tartunk, és lassan megint emelkedni kezdünk. Nem jutunk azonban most sem sokkal magasabbra, mint az előbb - lassan megint ereszkedésbe kezdünk, és kanyarkombinációk után végre beérünk Zircre. Innen végig betonúton, avagy járdán haladunk, lassan ereszkedünk a központ felé - az apátság szép tornyai már messziről látszanak.

A központban balra fordulunk, és egyenesen lesétálunk a vasútállomásig (balra mini TESCO). Itt azért már elég fáradtak voltunk, jól esett leülni, és az utolsó pecsét megszerzése után várni, hogy Sanya meghozza a joghurtot :-) Elég későn értem haza, de nagyon jó, maratoni túra volt. Nem utolsó sorban egyből 80 ponttal kezdtük az MTSZ-es pontgyűjtést.