6. section: Badacsonytördemic - Nagyvázsony

22-23 October 2006

Through the icons below, you can reach the Google Earth file, the Image Gallery and the scanned pages from the Personal Booklet. Please scroll down to the bottom of the page for the Elevation profile of the section!

Badacsonytördemic - Mindszentkálla: A héten már másodszor indultam neki a kéknek, de most hatodmagammal együtt. Eszter, Tomi, Kata, Dávid és még egy pár volt társam ezen az ünnepi hétvégén. Nem kellett olyan korán kelni, mert kocsival mentünk, és csak 8:00-kor találkoztunk Kelenföldön... Badacsonytördemicre némi ködben érkeztünk, és út közben többször is kérdeztek, hogy nem lesz-e eső, de én megnyugtattam mindenkit, hogy nem. A vasútállomásról gyors pecsételés és egy kéktúrás emléktábla megtekintése után indultunk tova. A lakóházakat elhagyva présházak és szőlőskertek alatt vezetett utunk, és a köd fölé emelkedve már láttuk a Badacsony bazaltszirtjeit is.

Az első nagy kaptató a Bujdosók lépcsője volt - ekkorra már egy szál pólóban túráztunk (és a két nap hátralevő részében ez így is maradt, csodálatos ez az októberi időjárás...). A pihenőhelyeket végig kihasználtuk, de a legszebb kilátás már fenn, a Ranolder-kereszt alatt adódott. Érdekes volt látni, hogy a köd csak a Balaton fölött maradt meg, míg a parton már teljesen tiszta volt az idő. A szép kilátás miatt nagyon sokat álltunk, így kezdett bizonytalanná válni esti megérkezésünk időpontja...

Felmentünk a Kisfaludy-kilátóba is, bár innen nem sok mindent láttunk a fák miatt... Lefelé V alakú vájatban halad a turistaút, mindkét oldalról vulkáni kövek mezejével szegélyezve. Egy ponton balra fel is lehet menni a kövek közé, ahonnan szép kilátás nyílik a Gulács és a Tóti-hegy, valamint a bazaltorgonák felé is.

Leérve a Badacsonyról továbbra is nagyon szép a rálátás az imént említett tanúhegyekre, miközben szőlők között haladunk homokos szekérúton.

Mielőtt elindulnánk felfelé a Gulács irányába, átkelünk az országúton, mely itt a kapaszkodósávok miatt kétszer két sávos - igazi turista autópálya, hisz a jelzés pár tíz méteren ezen vezet. A kaptató eleinte nem vészes, csak egy rövidebb szakasz van, ahol tényleg meredek, majd a kék háromszög, mely a csúcsra vezet, az lesz az igazi kihívás. Megéri azonban felkapaszkodni erre a vulkáni kúpra, hiszen a kilátás szemet gyönyörködtető! Az ösvényen csak óvatosan szabad haladni, mert igen keskeny, és sok helyen csúszós, a hegyoldal pedig meredek. Több helyen hatszögletű bazaltoszlopok (folyásnyomok) figyelhetők meg az ösvény mentén. Visszatérve a kékre ismét lefelé vezet utunk, alacsony erdőben (akácos) érünk le az aszfaltútra, amin begyalogolunk Káptalantótiba. Itt merült fel, hogy tempónk pocsék volta miatt első nap csak Mindszentkálláig megyünk a kéken, hogy a Kőtengeren ne sötétben kelljen átverekednünk magunkat... A kocsmában pecsételtünk, és egy kis csoki meg frissítő után tovább is indultunk. Egy darabig továbbra is aszfalton róttuk a métereket, majd egy Z alakú kanyarkombináció után lassan nekiindultunk a Csobáncnak - amit Dávid már nagyon várt, főleg a tetején rá váró várat :-) Eleinte szőlők között haladtunk a más megszokott köves-homokos szekérúton, néhol igen takaros présházak mellett.

Itt a kék L-en tettünk kitérőt a csúcsra, ahol már májusban voltam egyszer a feladott ELTE-s túlélőversenyen, de akkor éjszaka volt, így nem sok mindent láttam. A felvezető (és a levezető út) itt is nagyon meredek, de a tetőről igazi zavartalan körpanoráma tárul elénk!

A vár maradványai szépen illenek ebbe a kopár, füves környezetbe. Itt is megkerestünk egy geoládát (a Gulácson és még több helyen is, ezért az is szócska...), majd még egy paplanernyős rajtját is figyelemmel kísérhettük, mielőtt magasabb sebességfokozatba kapcsoltunk volna az előttünk álló kilométerekre. Erre pedig szükség volt, hiszen rohamosan közeledett a naplemente ideje, és azért szerettünk volna még emberi időben a szállásunkra érni - arról nem is beszélve, hogy Dávidéknak el kellett érni egy buszt, amivel eljuthattak Zánkára, ahonnan vonattal eljuthattak a Badacsonytördemicen hagyott kocsiig, amivel eljuthattak a nyaralójukba... Huhhh... Szóval nem egyszerű az eset.

Lefelé szinte leszaladtunk a hegyről (repülni jobb lett volna), és ezzel a lendülettel fel a Láz-tető alatti nyeregbe. Itt volt egy kis csalános szakasz, de egyébként sehol nem volt dzsindzsa a két nap során. Kicsit meglepő módon lefelé már Kata diktálta a tempót, így sikerült Mindszentkállán elérniük a buszt! Mindszentkálla előtt egyébként gyümölcsösök között haladtunk, majd egy rövidebb mélyúton jutottunk a falu határába. Innen betonúton gyalogoltunk el Szentbékkállára, ahol rövid keresgélés után megtaláltuk a falu térképét, majd annak segítségével a szállásunkat, mely egy magánháznál (Zimmer Feriék) volt. Kellemes hely, sok lábossal, így semmi sem állhatott közénk és a zacskós tészták közé. Este Tominak még volt egy reménytelen kísérlete, hogy belém verje az ulti szabályait, de ez lényegében kudarcba fulladt, így inkább megnéztük a Heti Hetest (meg előtte az F1 futamot - Tomi szomorúságára a VB-t Alonso nyerte), majd eltettük magunkat másnapra.

Mindszentkálla - Nagyvázsony: Másnap fél kilenc után nem sokkal már pecsételtünk, majd autóval visszamentünk Mindszentkállára, hogy onnan folytassuk a kéket. Pár méter beton után egy köves földútra tértünk le balra, melynek végén jobbra kanyarodtunk és elhaladtunk egy lovaspóló pálya mellett. Ilyet még egyikünk sem látott. Szinte rögtön ez után kezdődött a Kőtenger. Nagyon érdekesek voltak a szerte szét heverő hatalmas kőtömbök.

Innen lemegy az út a faluba, majd egyből visszakanyarodik a Velétei palotaromhoz. Ebből csak egy bástya szerű falrész maradt, de így is érdekes. Innen az út a szentbékkállai templom alá visz, majd tovább ereszkedik délnek az egyik főutcán.

Elhaladunk a már reggel útba ejtett pecsételőhely (italbolt) mellett, majd balra fordulunk, és a betonúton lassan kiérünk a település házai közül. Itt egy néni kiabált a kutyájának (macska méretű volt...), hogy "csípd meg", de valamiért az sehogy sem akart kikezdeni velünk - biztos megijedt a túrabotomtól :-) Innen megint szőlőskertek alatt halad a kék, egy kanyarban útba ejtjük a Töttöskáli templomromot is, mely a korábbi palotaromhoz hasonló állapotú. Szép bazaltboltozattal fedett kút az Öreg-hegyi-kút, mely már igen régóta víznyerő helye a környékbeli gazdáknak. Ezután kis ideig szintben haladunk, majd vulkáni eredetű kőtörmelékkel szórt vájatban kapaszkodunk fel az Eötvös Károly-kilátóhoz a Fekete-hegyre. Innen jól belátni az alattunk elterülő Káli-medencét, de a magunk mögött hagyott tanúhegyeket, a Balatont és a Hegyes-tű jellegzetes alakját is látni lehet.

Innen meredeken ereszkedünk le, megint igen csúszós a talaj, vigyázni kell. Balatonhenyéig váltakozva erdőben és tisztásokon haladunk, megmutatja magát a színes őszi erdő. A faluba érve először a katolikus templom közelében haladunk el, majd a kereszteződésben jobbra fordulunk, és hamar megtaláljuk a pecsételőhelyül szolgáló vegyesbolt-italbolt párost. Persze ünnepnap lévén semmi nincs nyitva, így Tomi negyed órás ténykedése (a falu lakosságának személyes megismerése) kellett a kocsmárosné előkerítéséhez. Továbbindulásunk után a református templom előtt feltöltöttük vízkészleteinket, majd a buszfordulóként is funkcionáló téren balra fordulva folytattuk utunkat. A faluból kiérve kellemes nyílt füves területen emelkedik lassan felfelé az út. Itt találkoztunk a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség vezetőjével, aki a jelzésfestést ellenőrizte és dokumentálta.

Hosszan haladtunk ezen a szakaszon, majd jobboldalt már mellénk ér az erdő, míg egy téglalap alakú szántóföld mellett haladunk. Ennek sarkában végleg bevetjük magunkat a sárguló erdőbe. Innen kissé egyhangú szakasz következik, nincs semmi változás, majd elérünk egy fehér murvás erdészeti utat, melyen balra fordulunk, s mely egészen a most erdei iskolaként és kulcsosházként funkcionáló régi Csicsói erdészházig vezet minket. Itt kicsit pihenünk és eszünk, mielőtt pecsételnénk és tovább indulnánk. Persze a történethez hozzá tartozik az is, hogy Dávid Balatonhenyén elvált tőlünk - előre ment, hogy Nagyvázsonyban elérjen egy buszt, amivel eljuthat a Mindszentkállán hagyott kocsiig, amivel majd hazavhet bennünket :-)

A pecsételés után ugyanezen az unalmas erdészeti úton vezet tovább a kék, néhol irtások ritkítják az erdőt. A fények szerencsés összjátéka azért esetenként igen széppé teheti még ezt az egyhangú részt is.

Rövid országúti szakasz után térünk vissz az erdőbe, ahol a Viszont-völgyben lassan ereszkedünk lefelé. Itt a következő érdekesség a Tálodi kolostorrom és a Kinizsi-forrás. A kolostorból nem sok maradt, a forrás azonban szépen kiépített, és még bővizű is!

Ezután hamar kiérünk egy keskeny hosszúkás tisztásra, melynek végéből jó rálátás nyílik a következő szakaszban meghódítandó Kab-hegyre.

A továbbiakban szekérúton hullámzik a kéktúra útvonala, majd Nagyvázsony előtt van még egy meredekebb rész, ahol fölmászunk a Szent Mihály-hegyre. Itt egy bekerítésre ítélt rész mellett juthatunk el a pálos kolostor romjaihoz. Ebből már kicsit több maradt!

Innen egy kisebb ereszkedés majd felkapaszkodás után érjük el a falu első házait, gyönyörű, futónövényekkel benőtt falú épületek mellett haladva jutunk el a várig. A lakótorony megcsodálásával egybeköthetjük a bélyegzést, hisz a pecsét a pénztárban, vagy annak falán található.

Itt pár perc várakozás után megérkezett Dávid a kocsival, megetettünk egy kedves cirmos cicát (párizsi és téliszalámi - igazi fejedelmi lakoma), majd elindultunk hazafelé. Nagyon szép szakasz volt ez is, az idő is hihetetlenül jó volt (főleg hogy október végén jártunk) és a társaság is.