5. sz. túra: Badacsonytördemic - Tapolca

2006. augusztus 18.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, az összes kép, az igazolófüzet, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Megunva kicsit Budapest környékét, egy távolabbi túrára szántam rá magam augusztus közepén. Így az elején csak annyit, hogy utazással töltöttem el az idő kétharmadát... Reggel már hat előtt elindultam otthonról, hogy a metrófelújítás miatt kissé kiszámíthatatlan közlekedés mellett is elérjem a 7:05-ös tapolcai gyorsot, ami nevével ellentétben négy óra alatt ért volna le Badacsonytördemicre. Sajnos Székesfehérváron a MÁV szerencsétlenkedett egy kicsit, így 50 perc késést sikerült összeszedni, így majdnem dél volt, mire leszálltam az első pecsételőhelynél. Itt gyorsan megszereztem a kellő igazoló nyomatot (a nap egyetlen kellemes államvasutas élménye, hogy itt a hölgy nagyon készséges volt, és a forgalmi irodában eddigi legszebb körpecsétemet kaptam, valamint még a műszerfalt is megpillanthattam kifelé menet, melyen a váltókat és lámpákat kezelik), majd megebédeltem. A betonút kezdetben mocsaras mezőn vitt keresztül, innen visszatekintve szép kilátás nyílt a Badacsonyra.

Ezután az Antal-hegy alatti szőlők, majd a szigligeti házak alatt vitt tovább a kék, elvezetett az Esterházy-pince díszes bejárata előtt, majd a vár felé haladt tovább. A Várhegy alatt szépen kiépített fogadó, parkoló, étterem és még miegymás található, mely fölött maga a várrom bástyája mutatja meg magát hívogatóan. Sajnos felmenni a tetemes vonatkésés miatt nem tudtam, csak a pecsétet szereztem be - amit nagyon sajnálok, de mint később kiderült, várlátogatással tényleg nem értem volna el az utolsó - még emberi időben hazaérő - vonatot.

A várhoz felvezető úttól lefelé macskaköveshez hasonló út vezet, majd rátérünk az országútra. Innen jó sokáig aszfalton kell haladni. Jobb kanyart véve az OKT rátér a 71-es útra (vagy a vele párhuzamos bicikliútra, melyet nagy forgalom esetén érdemesebb választani), itt 1 km megtétele után balra fordul, és elindul a Szent György-hegy felé. Az utat kellemes fasor szegélyezi, és jobbra tekintve szép kilátás nyílik a Csobánc-Gulács-Badacsony vulkáni trióra, valamint sejthetők a közelebbi bazaltorgonák is. A képen a Gulács látszik.

Egy erős balkanyarban földút tér le jobbra, itt érdemes pár métert besétálni, mert a szőlők között szép, hangulatos kilátás nyílik mind a Badacsonyra...

... mind a Szent György hegyre, ráadásul egy szép kereszt is található ezen a helyen. Érdemes itt egy kicsit megpihenni, elfogyasztani egy szendvicset és egy kis ásványvizet (vagy szürkebarátot - kinek kinek ízlése és életkora szerint), és az energia-bevitel után nekiindulni a hegynek.

Visszatérve az országútra, pár tíz méter után egy ösvényen jobbra kell térni, mely szőlők között vezet fel a hegy irányában. Az út jól jelzett, bár néhol még csak a jelzések fehér alapja látszik, valószínűleg jelzésfelújító munkák miatt. A szőlőből időről időre vijjogó hang hallható, mely a madarakat igyekszik távol tartani. Balra hangulatos pincék és házak látszanak (bár néhol alig lehet kilátni a sok parlagfűtől...).

Innen visszatekintve jól látszik a szigligeti várrom, a Balaton, és ahogy feljebb jutunk, egyre jobb a rálátás a környékre. Az ösvény végén jobbra fordulva rátérünk a betonútra, mely nagy ívben balra tart, elhaladunk a Lengyel-kápolna és a Tarányi-pince mellett, majd a szőlők között vezet tovább utunk.

Nyáridőben megváltás az Oroszlánfejű-kút friss, hideg vize, mely után nem sokkal az út egy jobbkanyar után nekivág a hegynek. Érdekes utat járunk be, már majdnem megnyílik a kilátás Tapolca felé, mikor 90 fokban jobbra térünk, majd megint jobbra, így összességében a túra szinte visszafordul. Kellemes, árnyas erdőben emelkedünk tovább, majd egy enyhe balos ív után meredekebb rész következik, ahol először egy kőkerítésről, majd egy természetes párkányról nyílik csodálatos panoráma.

Innen már nincs sok emelkedő, az út hamarosan eléri a kék háromszög leválását, ahol kisebb pihenőhely is ki van alakítva, majd innen nem sokkal távolabb eléri a bazaltorgonák melletti csodálatos kilátópontot. Innen el lehet látni egészen Sümegig, jól kivehető a tapolcai vasútállomás és az Y alakú házak, valamint a Csobánc, és természetesen a bazaltorgonák minden mennyiségben.

  

Innen több helyen lépcsőkkel, fa deszkákkal megerősített út vezet lefelé, elhaladunk közvetlenül az orgonasípok alatt, majd egészen a most kulcsosházként üzemelő volt turistaházig vezet ez a rész. Itt lehet pecsételni, valmint ráeszmélni, hogy kicsit több időt vett el a hegy a kelleténél, így hát nem ártana kicsit belehúzni. Innen tehát szinte rohantam lefelé, kellemes házak és szőlők között erőltetett menetben tettem meg az utat egészen a Tapolcára bevezető országútig (előtte még szép kilátás a Csobáncra), de rátérve a gyönyörű fasorral szegélyezett, frissen felújított betonútra sem vesztettem vettem vissza sokkal a sebességből. Érdekes, hogy a fák egytől-egyig számozva vannak...

Tapolcára beérve folytattam utamat egészen a Centrumig, majd letértem megtekinteni a Malomtó környékét. Gyönyörű szép volt! Egyszer már jártam Tapolcán, de akkor felhős, esőre álló idő volt, és nem jöttek ki úgy a színek, mint most, ráadásul a kisebb, hosszúkás tóra nem is emlékeztem.

Mindkét tó tele van hatalmas aranyhalakkal (színes pontyokkal), szép park terül el mellettük, és kellemes vendéglők használják ki a hely vonzerejét. A tótól a négy évszakot nőalakokban megformáló szobor mellett elhaladva tértem vissza a központba, majd balra fordulva lesétáltam a vasútállomásra. Az itteni pénztáros ugyan előre nyitotta a kisablakot, hogy ne gyűrődjön a füzet, azonban a pecsétet olyan flegmán és tintázatlanul verte be, hogy a feliratból csak a .....CA és a dátum látszik, a többi betű részletei csak némi kutatómunkával. Biztos ami biztos, bizonyíték gyanánt lefotóztam a vasútállomást is, mielőtt felültem volna a pesti gyorsra, amivel még úgy is négy órát zötykölődtem hazafelé, hogy egy csomó állomáson és megállóhelyen nem is állt meg. No comment.

Az útvonal nagyon szép volt, a hőség is elviselhető a kellemes, néha erős szélnek köszönhetően, a dzsindzsás részek száma nulla, így jó nyári szakasznak minősítem ezt a túrát!