4. section: Keszthely - Tapolca

11 February 2007

Through the icons below, you can reach the Google Earth file, the Image Gallery and the scanned pages from the Personal Booklet. Please scroll down to the bottom of the page for the Elevation profile of the section!

Előző nap a 3. szakaszból még hiányzó részeket csináltam meg Eszterrel és Tomival, valamint még két párral (lásd az ottani leírást), így nem kellett hajnali háromkor indulnom Pestről, csak a 8:07-es busszal Zalaszántóról. Háromnegyed kilenckor már a keszthelyi vasútállomáson voltam és kaptam MÁV-os körbélyegzőt, Tapolcával ellentétben olvasható felirattal. Innen sajnos egy újabb betontúra kezdődik... Először a Helikon-parkon (Festetics emlékmű) halad át a kékhez vezető bekötőszakasz, aztán hangulatos kis utcákon bekanyarog egészen a Fő térig.

Innen már elég lehangoló, szürke utcákon vezet tovább az út (legalábbis ilyenkor télen), főbb utcák kereszteződésénél balra, majd egy körforgalomban jobbra kell fordulnunk. A jelzések itt elég ritkásak, de térkép segítségére így sem lesz szükség. A 103-as kilométerkőnél már nem lehet letérni, ugyanis a kékre ráépült egy kicsit nagyobb kék... a TESCO... Szóval tovább kell menni az országút mentén, és az első balra adódó, kezdetben aszfalt, majd hamar földútba átmenő úton lekanyarodni. Itt pár tíz méter (és ugyanennyi szemétkupac) után jobbra visszatérünk a fasorban haladó eredeti kékre. Ami persze itt is hihetetlenül szemetes. Szerencsére továbbhaladva ez megszűnik. Gyenesdiás előtt egy mező szélén szép kilátás nyílik az előttünk álló Keszthelyi-hegységre. A faluban nem lehet eltévedni, a kék elhalad a Varsás-hegy sziklás oldala alatt (innen ki lehet térni a Festetics-kilátóhoz - itt ugyanis minden Festetics...), majd egy lőtér mellett is. Az agyaggalamb lövő rétnél ugyancsak szép kilátás van előre felé. Itt végre vége van a betonútnak, amikor a rét után balra letérünk róla, és csakhamar mélyútba érünk. Az emelkedés lassú de folyamatos, hamar tarvágásokkal és irtásokkal tarkított erdőbe jutunk. A következő kép igen jellemző erre a szakaszra:

Az emelkedés egészen a "hegységet" (sic!) átszelő régi, talán erdészeti útig tart, melyen jobbra térünk. Itt fenyveseket is találni, majd az út lassan ereszkedésnek indul. Ez után egy ideig szintben de unalmas erdőben haladunk az Iván-háton (ahol a következő képen látható szép tisztás/irtás is található), majd oldalazva leereszkedünk, és a térképhez képest újabb jelzéseken érjük el a Vállustól délre lévő szántó szélét.

Ennek szélén haladva juthatunk el a falu már burkolt utcájára, ahol meredek lejtőn érhetjük el a templomot és a mögötte levő régi ABC falán a bélyegzőhelyül szolgáló régi telefonos-dobozt.

Pecsételés után kicsit tovább sétálva, majd jobbra fordulva juthatunk ki a faluból, közel száz métert emelkedve. Innen szép kilátás nyílik visszafelé. Ezután az erdőben lényegében végig egy irányban haladunk, keresztezünk egy nyiladékot, majd kiérünk a Vinca szántó szélére. Innen jó rálátás nyílik az előttünk elterülő szőlős-dombokra.

Keresztezzük az országutat, majd egy kis úton egyből felfelé vesszük az irányt - szőlősházak között vezet el a kék. Meredek úton érünk föl a Kő-orrának egy mellékcsúcsára - pár lépést téve a kéktől jobbra, egy fa ágai alatt átbújva a két csúcskővel bíró oromra, csodálatos kilátás tárul szemünk elé. Innen szép időben Szigliget, a tanúhegyek, valamint a Balaton is jól látszik, most sajnos kicsit párás volt a levegő, így nem volt olyan tökéletes a látvány, de így sem volt rossz. A szőlők között egy szép kis templomot is fel lehet fedezni, és azért a Szent György-hegy jól látszott.

Innen sűrűn jelzett keskeny és meredek ösvényen jutunk le a hegy északkeleti oldalán, és újra döngölt úton, majd aszfaltúton haladunk - egészen Tapolcáig, legalább két órán keresztül... Itt a szőlők között egy jobbkanyar után található a szép oroszlános foglalatú Mátyás-kút.

A faluban a kocsmában vagy a kéktől északnyugatra található Fatehén Büfében lehet bélyegezni, és fel kell készülni a következő monoton szakaszra. Egy érdekes momentum volt a faluból kifelé haladva, mégpedig a Cser-tető irányában a szántókon pihenő becslésem szerint tízezres nagyságú varjú-populáció. Károgtak rendesen, az biztos... A kék Lesencetomajt éppen hogy csak érinti, itt balra fordul, keresztezi a 84-es főutat, majd elhalad a Váralja láposa mellett. Innen már egyre közelebbről látszik a Szent György-hegy is. Egy bal-jobb kanyarkombináció után a Tapolva másik oldalán már megismert hosszú fasor közé zárt országút szélén folytatódik az útvonalunk.

A város ezen vége nem valami felemelő látvány, nincs semmi érdekesség, elhaladunk egy laktanya mellett, majd a temető után jobbra fordulva egy emlékparkon és egy közparkon át elérjük a vasútállomást. A hosszú aszfaltozott részeket leszámítva ez is egy jó túra volt, szép részekkel.