4. sz. túra: Keszthely - Tapolca

2007. február 11.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, az összes kép, az igazolófüzet, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Előző nap a 3. szakaszból még hiányzó részeket csináltam meg Eszterrel és Tomival, valamint még két párral (lásd az ottani leírást), így nem kellett hajnali háromkor indulnom Pestről, csak a 8:07-es busszal Zalaszántóról. Háromnegyed kilenckor már a keszthelyi vasútállomáson voltam és kaptam MÁV-os körbélyegzőt, Tapolcával ellentétben olvasható felirattal. Innen sajnos egy újabb betontúra kezdődik... Először a Helikon-parkon (Festetics emlékmű) halad át a kékhez vezető bekötőszakasz, aztán hangulatos kis utcákon bekanyarog egészen a Fő térig.

Innen már elég lehangoló, szürke utcákon vezet tovább az út (legalábbis ilyenkor télen), főbb utcák kereszteződésénél balra, majd egy körforgalomban jobbra kell fordulnunk. A jelzések itt elég ritkásak, de térkép segítségére így sem lesz szükség. A 103-as kilométerkőnél már nem lehet letérni, ugyanis a kékre ráépült egy kicsit nagyobb kék... a TESCO... Szóval tovább kell menni az országút mentén, és az első balra adódó, kezdetben aszfalt, majd hamar földútba átmenő úton lekanyarodni. Itt pár tíz méter (és ugyanennyi szemétkupac) után jobbra visszatérünk a fasorban haladó eredeti kékre. Ami persze itt is hihetetlenül szemetes. Szerencsére továbbhaladva ez megszűnik. Gyenesdiás előtt egy mező szélén szép kilátás nyílik az előttünk álló Keszthelyi-hegységre. A faluban nem lehet eltévedni, a kék elhalad a Varsás-hegy sziklás oldala alatt (innen ki lehet térni a Festetics-kilátóhoz - itt ugyanis minden Festetics...), majd egy lőtér mellett is. Az agyaggalamb lövő rétnél ugyancsak szép kilátás van előre felé. Itt végre vége van a betonútnak, amikor a rét után balra letérünk róla, és csakhamar mélyútba érünk. Az emelkedés lassú de folyamatos, hamar tarvágásokkal és irtásokkal tarkított erdőbe jutunk. A következő kép igen jellemző erre a szakaszra:

Az emelkedés egészen a "hegységet" (sic!) átszelő régi, talán erdészeti útig tart, melyen jobbra térünk. Itt fenyveseket is találni, majd az út lassan ereszkedésnek indul. Ez után egy ideig szintben de unalmas erdőben haladunk az Iván-háton (ahol a következő képen látható szép tisztás/irtás is található), majd oldalazva leereszkedünk, és a térképhez képest újabb jelzéseken érjük el a Vállustól délre lévő szántó szélét.

Ennek szélén haladva juthatunk el a falu már burkolt utcájára, ahol meredek lejtőn érhetjük el a templomot és a mögötte levő régi ABC falán a bélyegzőhelyül szolgáló régi telefonos-dobozt.

Pecsételés után kicsit tovább sétálva, majd jobbra fordulva juthatunk ki a faluból, közel száz métert emelkedve. Innen szép kilátás nyílik visszafelé. Ezután az erdőben lényegében végig egy irányban haladunk, keresztezünk egy nyiladékot, majd kiérünk a Vinca szántó szélére. Innen jó rálátás nyílik az előttünk elterülő szőlős-dombokra.

Keresztezzük az országutat, majd egy kis úton egyből felfelé vesszük az irányt - szőlősházak között vezet el a kék. Meredek úton érünk föl a Kő-orrának egy mellékcsúcsára - pár lépést téve a kéktől jobbra, egy fa ágai alatt átbújva a két csúcskővel bíró oromra, csodálatos kilátás tárul szemünk elé. Innen szép időben Szigliget, a tanúhegyek, valamint a Balaton is jól látszik, most sajnos kicsit párás volt a levegő, így nem volt olyan tökéletes a látvány, de így sem volt rossz. A szőlők között egy szép kis templomot is fel lehet fedezni, és azért a Szent György-hegy jól látszott.

Innen sűrűn jelzett keskeny és meredek ösvényen jutunk le a hegy északkeleti oldalán, és újra döngölt úton, majd aszfaltúton haladunk - egészen Tapolcáig, legalább két órán keresztül... Itt a szőlők között egy jobbkanyar után található a szép oroszlános foglalatú Mátyás-kút.

A faluban a kocsmában vagy a kéktől északnyugatra található Fatehén Büfében lehet bélyegezni, és fel kell készülni a következő monoton szakaszra. Egy érdekes momentum volt a faluból kifelé haladva, mégpedig a Cser-tető irányában a szántókon pihenő becslésem szerint tízezres nagyságú varjú-populáció. Károgtak rendesen, az biztos... A kék Lesencetomajt éppen hogy csak érinti, itt balra fordul, keresztezi a 84-es főutat, majd elhalad a Váralja láposa mellett. Innen már egyre közelebbről látszik a Szent György-hegy is. Egy bal-jobb kanyarkombináció után a Tapolva másik oldalán már megismert hosszú fasor közé zárt országút szélén folytatódik az útvonalunk.

A város ezen vége nem valami felemelő látvány, nincs semmi érdekesség, elhaladunk egy laktanya mellett, majd a temető után jobbra fordulva egy emlékparkon és egy közparkon át elérjük a vasútállomást. A hosszú aszfaltozott részeket leszámítva ez is egy jó túra volt, szép részekkel.