2. section: Sárvár - Sümeg

7-9 April 2007

Through the icons below, you can reach the Google Earth file, the Image Gallery and the scanned pages from the Personal Booklet. Please scroll down to the bottom of the page for the Elevation profile of the section!

Sümeg - Szajki erdészház: Eszter, Tomi, Kata, Dávid és Jenci társaságában indultam neki ennek a lapos szakasznak. 5:50-kor találkoztunk Kelenföldön a pénztárnál, és bobai átszállással utaztunk Sümegre. Jó társaságban gyorsan repül az idő :-) A vasútállomáson a vasutas lepecsételte az igazolófüzeteinket, majd fölmálháztuk magunkat, és nekiindultunk. Túránk első kilométerei a beton jegyében teltek - kellemes, fagyöngygömbökkel tűzdelt fasor között sétáltunk a forgalommal szemben az előttünk álló "síkság" felé... 

Aztán egy enyhe kanyar után (melyben átértünk Zala megyébe) jobbra letértünk a szakaszra oly jellemző szekérútra... Ami a szakaszra oly jellemzően egyenes volt... és hosszú... és azért kicsit unalmas is. De azért mindenhol volt némi szépség a szakaszokban! Pl. Kisvásárhely után az úttól jobbra szép perjés mező, vagy Kisvásárhelyen a harangláb - mely egyben pecsételőhely is.

Innen megint szekérút következett a mezőkön keresztül, ahol az út mentén csak egy-két kereszt oldja fel az egyhangúságot, no meg a humor. Mert az kell :-) Aztán kiértünk az országútra, mely nagy ívben kanyarodik balra, és itt egy új (vagy felújított) kereszt előtt találkoztunk két kéktúrázóval, akik az ellenkező irányba túráztak - kicsit nagyobb csomagokkal, mint a mieink... Aztán megint letértünk jobbra egy bokrokkal szegélyezett szekérútra, mely a Beretvás-dűlőn vezetett át, vissza Veszprém megyébe. Aztán megint beton következett, ráadásul egy pici emelkedő is. De tényleg pici... Azért az ilyen sík részeknek is van hangulata, az út közepére állva előttünk a sík horizont, és a távolban összefutnak a párhuzamos vonalak...

Ez után a Dergecsi-erdő nyiladékai következtek, kissé más kanyarkombinációkkal, mint ahogy az a térképen szerepelt, de végre kielégítette a többünkben eddigre már igen erős erdőéhséget. Aztán megint betontúra, most már nagyon melegben (merthogy azt nem is említettem, hogy egész nap sütött a Nap, szinte már nyárias idő volt), egészen Ötvös vasútállomásáig, ami valljuk be, elég messze van magától a falutól. Itt zoknit cseréltünk, ettünk, majd lábtollasoztunk egy jót. Innen elég sokáig énekeltünk - István a királytól kezdve a Padláson át a népdalokig :-) Jó volt, már nagyon rég énekeltem igazán jót. És itt találkoztunk először (a kékre visszatérve) olyan elektromos vadkerítéssel, amin át kellett menni... Ez úgy volt megoldható, hogy a kerítés "drótjait" azok szigetelt fekete végénél fogva ki kellett akasztani, majd áthaladni és visszaakasztani. Nagyon ötletes megoldás.

Innen megint erdőben haladtunk - néhol nagyobb irtások tarkították utunkat, melyek egyikén megálltunk frizbizni. Na ez is nagyon jó volt! Közben megint Zala megyébe jutottunk... A nyiladékok útvesztőjében az út sokszor derékszögben kanyarodott velünk, de sajnos ez a rész tényleg elég unalmasnak bizonyult. A Robur-roncs már vagy nincs ott, vagy csak nem vettük észre... Aztán megint következett egy rövidke betonos szakasz, ahol többeknek már kicsit elege volt az aznapi monoton menetelésből... De leküzdöttük ezt is, még a térképen jelzett dagonyát is megtaláltuk, majd utolsó erőnkkel átvágtunk a medvehagyma-mezőkön és eljutottunk a Szajki-tavakhoz...

Ezen vizes objektumok elsőre kicsit csalódást okoztak, mert a vízből nem sokat láttunk, ráadásul ekkorra kicsit be is felhősödött, de aztán volt egy pont, ahonnan jól be lehetett látni a kis dombok között megbújó nádassal határolt vízfelületet - na ez szép volt. Még kócsagokat is láttunk. Itt kerítés mellett haladtunk észak felé, majd egy kis kanyarkombináció és az országúton való átkelés után jutottunk el a pecsételőhelyig, és az azzal szemben lévő erdészházig, mely szálláshelyünkként is szolgált. Bátran ajánlom másnak is, kellemes környezet, szuper cserépkályhák, kedves háziak! És az ár is rendben van :-) Este még beszélgettünk egy csomót, nehogy véletlenül időben ágyba kerüljünk, hisz másnap sokkal kevesebb kilométer várt ránk.

Szajki erdészház - Káld: Ez a nap jól kezdődött, mert szépen sütött be a Nap az ablakon, és már az ágyból látszott, hogy gyönyörűen tiszta, kék ég vár minket odakinn. Indulásnál még kicsit hűvös volt az idő, így elkélt a thermo-pulcsi is. Miután megnéztük a Forma 1 rajtját, neki is vágtunk az útnak. Először lesétáltunk a tavak partjára, és megcsodálhattuk igazi szépségüket!

Innen a tavak feletti árnyas, széles földúton haladtunk, majd egy nyiladékban fordultunk északkelet felé. Még ez előtt volt egy nagyon szép irtás, ahol csak egy fát hagytak meg, de annak valahogy megvolt a hangulata. Itt volt egy kis emelkedő - bár félek, hogy ez a szó itt kicsit erős :-) Hosszúperesztegre egy árnyas országúton értünk el.

Egy víztorony fogadott minket, majd egy lejtő után értük el a központot. Itt hímes-tojásokkal díszített kis fákat állítottak a házak előtt, ami igazi ünnepi hangulatot kölcsönzött a napnak. A templomnál pecsételtünk, és pihenésképpen egyensúlyoztunk egy korláton. A faluban egyébként mindenhol nagyon takaros, szépen rendben tartott, virágos előkertek előtt vezetett el utunk. A települést még a Felsőfalu előtt hagytuk el, amikor is ráfordultunk a már szokásos, mezőn átszelő szekérútra.

Ez volt számomra a nap legszebb szakasza, mert gyönyörű sárgán virágzó repcemezők között vezetett. És innen sem hiányozhatott a monotonságot megtörő útszéli kereszt sem. Szép rálátás nyílt nyugat felé a szőlősökkel tarkított Felső-hegyre is (a hegy elnevezés azért enyhe túlzás). Ez után "megmásztunk" két kisebb buckát a Tomaji-erdőben, majd elértük a Tacskándi-erdőbe vágott nagy tisztást. Itt tartottunk egy nagyobb pihenőt, és a nagy szél ellenére frizbiztünk is - ami egyre jobban tetszett.

Ez után jött a szakasz legmeredekebb szekérútja, ami már talán megérdemli az emelkedő jelzőt. Egész jó volt, kész felüdülés a nagy síkság után - Jencivel gyorsan fel is "rohantunk". Próbált rábeszélni a Mátrabércre (teljesítménytúra), de nekem akkor Piszkéstetőn kell dolgoznom, úgyhogy nem mehetek, meg egyébként is ez az egyik legnehezebb teljesítménytúra... Káld előtt még volt egy kisebb sárnyomokat is mutató szakasz, majd egy jobbkanyar után alig egy kilométerrel meg is érkeztünk a faluba. Pecsétet a kocsmában szereztünk, én még lefotóztam a templomot, majd busszal Sárvárra mentünk.

Itt a kellemes bár az előző napinál drágább szállás (Várkapu Panzió) elfoglalása után megvacsoráztunk az étteremben, aztán még tettünk egy sétát a várhoz, majd a többiek megmártóztak a fürdőben, én meg megfürödtem :-) Ugyanis nem volt kedvem még papucsot, meg törülközőt is cipelni magammal három napra... Jó, hogy megnéztük a várat, mert sokkal szebb fotókat tudtam csinálni, mint az utolsó napon. Este megint hosszú beszélgetés után aludtunk el...

Sárvár - Káld: Az utolsó nap is szép idő fogadott minket, bár azért a vasárnapinál párásabb. Reggel már kicsit nehezebben keltünk fel, de töretlen lelkesedéssel indultunk neki az előttünk álló kilométereknek. A Sárvár táblánál fényképeztünk egyet, majd átkeltünk a Rába felett. Itt régi kis hidak voltak az új út mellett, valószínűleg a régi út maradványai.

A Hegyközséget elérve északnak fordultunk a betonon. Itt volt egy olyan zöld útjelző tábla páros, melynek egyik fele Sümeg felé, másik fele Sárvár felé mutatott, és a szomszédos oszlopán még egy kék jelzés is volt :-) Igazi OKT tábla! Innen jó sokáig betonon vezetett az út, majd jobbra letértünk a Haraszt-erdőn átvágó szekérútra.

Ennek végében balra fordultunk, majd a "magasles-kiállítás" után újabb erdős rész következett, és áthaladtunk a régi vasút töltésén is, majd az erdő végén egy szép nagy zöld rét várt minket. Még ez előtt egy szakaszon nagyon hangulatos, mohás volt a fák körül a föld. Sitkét csak súroltuk, de a domboldalban lévő kálváriakápolnát azért megtekintettük. Jó kis rock-koncertek lehetnek itt augusztusban, mert szépen halad a bevételekből a felújítás. A Hercseg-hegy oldalára felkapaszkodó telkek érdekes látványt nyújtanak a bokrok között meghúzódó ösvényről - ez volt az egyetlen igazi ösvény a hétvégén! Itt már a 200 m-es magasságot is elértük - nem semmi :-) Gérce tele volt gyönyörű tulipánfákkal, még fehér is volt, amilyet még sosem láttam!

A faluból kifelé volt egy meredekebb emelkedő a betonon fel a temetőkhöz és a focipályához, majd szekérúton haladtunk a 84-es útig. Itt egy kedves autós jól bemutatott nekünk, pedig több száz méterrel előtte keltünk át az úton... Ez elég elszomorító volt... Itt kezdődött egy nagyon hosszú beton szakasz... A Rózsáskerti erdészház után volt még egy pár kanyar, és megnéztük a Scherg házaspár sírját (megdöbbentően hatalmas), de ez után következett az OKT leghoszabb egyenes szakasza. A Banya-fáig kicsit emelkedett az út, aztán ereszkedett, de nem jelentős szintkülönbséggel... Szerencsére az erdő szép volt, így nem volt unalmas a szakasz.

A Hidegkúti vadászház előtt még hatalmas, ágas-bogas idős fák között haladtunk el, mielőtt megérkeztünk volna a szépen rendben tartott épületegyütteshez. Itt Jenci meglocsolta a lányokat, aztán ki tudja milyen indíttatásból a fiúkat is... ezután mindenki Jenci nyakába öntötte a fél vízkészletét :-) Viszont kaptunk csokitojást :-) Ez után következett a legnagyobb hullámvasutazás a szakaszon, amit én nagyon élveztem, mert az erdő változatos volt, gyönyörű mohás talajrészekkel...

...idős fákkal, és még egy érdekes, narancssárga vízzel feltöltött bánya maradványát is megtaláltuk! Itt is át kellett haladnunk villanypásztorral bekerített részeken, de itt sem adódott problémánk. A kék kereszt és a kék találkozásánál a kidőlt fa után rátértünk egy murvás útra, melyen egészen Káldig haladtunk. Ez egy kellemes útszakasz volt, élveztük, hogy mindjárt a szakasz végére érünk.

Káldról közvetlenül Sárvárra buszoztunk, majd ott még meg kellett csinálnunk a szállás és a vasútállomás között fennmaradt részt. A kis tavak és a fölöttük átívelő kis hidak nagyon hangulatosak voltak, már előző este is élveztem a sétát ezen az útvonalon. Mindenhol kacsák és kacsák :-)

Aztán újra elhaladtunk a vár mellett, majd a szép főtér szélén, végül kis utcákon értük el a vasútállomást. Kicsit unalmas túra volt ugyan a sok egyenessel és derékszögű kanyarral, de így is megvoltak a maga szépségei. Egyedül biztos nagyon unalmas lett volna, de ilyen jó társaságban erről szó sem lehetett :-) Nem is értem, régebben miért szerettem egyedül túrázni :-)